Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
I. Rész A magyar társaság
18 bit va reformjait biztos kiindulási pont nélkül, teljesen egyéni felfogása szerént intézte. De ez volt egyszersmind u magyar szerencséje. Az asszonyi ravaszságtól álomba szemlerült nemzet az önkényes férfin nyomását mogérzé, álmából fölriadt, s ősi jogait veszélyben látva védelemre kelhetett. X csakugyan az 1700- iki országgyűlésen kifejezést nyert alkotmányos reform-mozgalom és a felébresztett nemzeti lelkesedés a II. dózsef önkényes törekvései s nevezetesen az 178-1 -ik évben kibocsátott rendelete által veszélyeztetett nyelv, nemzetiség és alkotmány megvédésére szolgált. Létrejött az ellenhatás, melylyel a nemzet le akarta rázni magáról a kárhozatos igát, melyet, az alkotmányát gyűlölő fejedelemasszony mosolyogva nehezített rája, a kivihetetlen iránt előszeretettel viseltető fia pedig még inkább összeszorított. A nemzeti lelkesedés azonban a nemsokára beállott háborús korszakban ismét csuk a keblek szentélyeibe száműzetett, s az ilyképen bekövetkezett események a magyar nemzeti jellegét ismét gyengíteni kezdek. A nemzeti közös érdekek azon keskeny térre szorultak, hol a hazafiul érzőiéül s lelkesedés csak néha adhatta életinek jelét, és, mely a nemzeti művelődést tűzte ki célul, alig jelent meg egykét mű, azok is kevés általános becsesei és csekély érdekű tartalommal bírtak. Idegen szók és idegen szófűzések lepték el nyelvünket. A nép az ismét beköszöntött béke alatt hallgatva viselte nyomasztó terhét, és inig a haza sorsa iránt kétes reményeket tápláló jobb érzelmű honfiak könyeztok a régi jogviszonyok bukása felett, és szenvedő köblök vágyainak kielégítésit csak a régen letűnt, többi vissza nem térő múlt honában keresték, melyet az emlékezet vonzó érdekkel ruházott fel : addig a magasabb s vagyonosabb osztály köreiben a mindennapi foglalkozás tárgyát csak a kényelem és anyagi jólétre irányzott törekvések képezték. Lassaukiut tespedés állott be az életerő tiioedezésének biztos jeléül ; mintha valóban elérobogott volna a gyászos
