Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

*

* *

így alakult, növekedett és fejlett ki ezen egylet, mely jelenleg fönállásának ld-ik, nyilvános működésének 37-ik évét tölti be. A tagok négy évtized előtt, a liajdankor nagy szellemeihez, a sz. atyákhoz szálltak alá, ezek munkáit ma- gyaríták, hogy amazok magasztosságát is magokba szívják. Törekvések az volt, hogy a mi idegen nyelven szépen hangzik, hajlékony nyelvünkön kiejtve abból no veszítsen. Ilyen tárgyat szolgáltattak a munkálkodásra a sz. Atyák müvei. Az idő haladt, — mint Steiner Xdám jegyző mondá — vele a nemzet, a nyelv és nyelvünk ezen igénytelen művelője, az egylet is, s lön, hogy a magyar gyakorló iskola „m agyar c g y h á z i r o d a 1 m i“ iskolává nőtto ki magát, és ettől megkívánják, hogy no gyakorlatokat ereszszen a világnak, hanem olyan müveket, melyek a nyelv gyakorlott kezeléséről tesznek bizonyságot; olyanokat, melyek az irodalmi névnek megl'elelőleg, ha nem is emelkednek a tökély magasabb fokára, de az irodalom mai színvonalát elérjék.

A hatvanas évektől fogva a kor követelményoinok meg- felelőleg és tisztán tudományos irányban gyakorolja az iskola tagjainak önképzését.

Mind erről elégséges tanúságot tesznek számos kötetből álló kiadványai, melyeket a hazai közönségnek bemutatott. A négy évtizedes munkálkodásnak ezen eredményéből bárki is láthatja, vájjon megfelelt-e az iskola férfi korában azon reményeknek, melyeket még gyermekkorában hazánk