Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
274 rendezést s javítást magokra vállalták, mint p. í li á s /, 0 á- 1) o r Egerben '). Hasonló irányban buzgólkodott uiég másokon kiviil Salgó János esztergami segédlelkész.2) Mindezekből még az erkölcsi támogatás sem maradt el. mely súlypontját leginkább azon számos nyilatkozatban találja, melyekkel a volt tagok az iskolát minden időben egyaránt megtisztelték. A nagy adathalmazból itt csak néhányat akarunk közölni. „Önök ajánlatára, — így ir egy alkalommal Sujánszky Antal pesti scgédl., — engem tisztán azon vonzalom és tisztelet ösztönzött, melylyol magyar iskolájuk iránt viseltetem, melynek egykor, hogy munkás tagja lehettem) mindig büszkeségem marad.“3) „Magam is ezen Intézetnek, •—ily szavakra fakad dr. Nogáll János nagyváradi segédl. — voltam növendéke és ezen Iskolának tagja, magamon tapasztaltam innen-ounan áldásait. És azon remények, melyek lelkemben a pesti fiatal clerus és Magyar Iskolájához szövődnek, egy jobb, mert, hívőbb, kegyelmesebb és tudományosabb, munkásaid) és áldozatosabb nemzedék jövőjét tükrözték lelkemnek elébe.“’) „Én soha se fogom feledni, — így emlékezik meg az e. i. iskola alakulásáról Begovese vies László Kómából irt levelében, — azon szerencsét, hogy századunk 50-ik évében én is egyike lehettem azon buzgó növendéktársaknak, kik a kedves iskolának újjá-sziiletését, egy s az előbbinél talán szebb jövőre támasztását munkálok.“5) „Életemnek legboldogabb órái közé számítom, — szól ismét Képászky József Enyikén, azon időt, melyet a pesti központi papnöveldében tölteni szerencsés valók, nagyra törekvő ifjú lelkek között, kiket a barátság érzelmén kiviil egy szent ügy iránti hév és az önképzés utáni lankadhatlan buzgalom egyesí') Lev. tár. l.HöS. 30. 18(12. máj. 31. 10. sz. *) Lev. tíh*. 1858. 8í). sz. *) Lev. tár. 1854. jan. 21 én. <J. sz. 4) Lev. tál. 1855. febr. 28-án 10 sz. r’) Lev tár. .1855. októl), l én 87. sz.
