Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

202

s é g li i' |> a k é r (1 é h 1 é n y cg é Ii e z ; <1 e b i r á 1 ó k 10 b bs é g é n o k vélo m à n y e s z e vint: a k à r dóst h e 1 y esen fogta föl. a szorgalmasan tanulmányú- z ott k u t f Ő i kés z 1 o t o t a n n a le m cg fojt ó s ó r o j ő 1

li a s 7. a il 1 j a s f o j t o g o t é s e i b o n t ö r t é m* t i r ó i b iV a t á s t t a n u s i t.“1)

Talán fojtogatnunk kellene, mily figyelmet gerjeszteti c pálvstkoszorúzolt mil V2) Fölösleges volna, mert újat nem mondanánk; csak azt akarjuk hangsúlyozni, bogy szerzője F r a n k 1 (most Fiaknói) V i 1 m o s központi eszteigomfő- inegyei növendék és a „m a g y a r e g y li á z i r o d a I ni i i s k o 1 a“ tagja volt.

Tekintsük a ínagy. tud. egyetem által évenkint kitűzött pálya kérdéseket és azt tapasztaljuk, lmgy a központi papnövelde tagjai itt sem szorultak hált'rho; sőt bogy úgy mondjuk kivált az utolsó években (eltekintvén a hillaui kar által pályadíjra uedtatott számosb munkától) a bölcs •- szeli kar által kitűzött kérdések nem egyikét oldották meg fényes sikerrel.

A bölcsészeti karnál 1800-ben dicséretei nyert.: Hete zna y Menyhért, bencős hittanba ligáidnak ily jeligés müve; „A. múlt tudata sugár, mely a jövő bornályát felderíti. (Ipolyi).“3)

J uta 1ma kat ny ert ek a k övétkez ö t a g ok;

a) 1871-ben Vineze Gábor I. éves hit tanhallgató eszterg. ni. növ. 2-odszor hirdetett ily történelmi tételre:

') A m. t. Akadémia isiid, október hava 12-én tartott kösigylilésének tárgyai. Pest 18Ö0. 82. I.

2) Miután u in. t. Akadémia a jutalmazott munkáltak kinynmatá- síit nem rendelte el, ezen jött szerzőjére ment át, ki is azt nenisidoíra közrebocsátotta ily cím alatt : „A magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalának története,“ irta franki Vilmos, központi niivendékpap l'est. |Kt;|.

:I) , Hál' ki kell moudannnk - mondja, a bírálói jelentés — hogy ezen szorgalmas, kedves olvasmányt képző miivet, lm pályatárs nélkül nyujtiitik be, fáradozása és komoly tanulmányozása tekintetéből a jutalomra lehetett volna ajánlani.“ L. Arch, értesítő 18ŰÍ). II. k. 80. 1.