Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

IX. Fejezet.

A. A li ö h y V I á r.

1. Gyarapodása,

Már fentebb említettük. hogy az elöljáróság intézkedése irányadókig folyt lto a könyvek megszerzésére-, mert az a szépirodalmi művek megvételét az iskola céljával csak bizonyos határok között tartotta megegyeztotlietönek. Mintán ltodig a már meglevő szépirodalmi müvek (ezek között valószínűleg olyanok is voltak, melyeket azon vallási eszmék, melyekért lelkesülni az egybázirodalmi iskolának hivatása volt, kevesbítő hatottak át,,) a különben tudományos művelődésre hajló ifjak munkavágyát nagy mértékben elnyelők ; ') az intézet elöljárósága nemes megilletödéssel kezdő sejteni ezen körülménynek káros voltát. Azon szempontból kiindulva, hogy az iskola a könyvtár talán ferde irányú regényei- és beszélyeinek túlnyomó pártolása által eredeti sajátszerűségét veszthetné, az 185‘2-ik iskolai év kezdetén az iskolára erkölcsi befolyását annyiban akarta gyakorolni, hogy a nevezett könyveket más komolyabb s tudományos irányú könyvekért kicserélje. A tagok azonban egyrészt tisztelvén az egyeseknek azon kötetek között található adományait, *)

*) lia a líönyvtárnoki jegyzőkönyvet (melyben a tagok által kivett könyvek cime van (Öl,jegyezve,) vizsgáljuk, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a tagok ezen iilőközlien leginkáhl) a regényolvasásban gyönyörködtek.