Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
233 felhasználni óhajtván, laukadliatallan következetességgel buzdította azt az irodalmi önképzésre. „Áldjuk a percet, melyben sziilemlett az eszme, — írják az uughvári növendékek -- hogy minket ily szent ügy elősegélyéséve fölhívtok. Köszönet, mély köszönet, hogy most ez egyszer nem kerülte ki intézetünk figyelmeteket.“') Az iskola e törekvését idővel megnyugtató sikerrel, koszorúzták a vidéki papnöveldék elöljáróságai, midőn méltányolták a lteligió következő nyilatkozatát : „Azokat, kik a növendékpapság körében egyházirodalmi iskolákat alapítanak, azokat ápolják, tanácsaikkal vezérlik, előmozdítják ; azokat az egyház jótevői gyanánt szokjak tisztelni, mert buzgóságuk messze kiható, a mag, melyet elvetnek, bizonyos gyümölcsöt hoz, s a gyümölcs az egyházra sziutoly jótékony, mint a hívekre nézve.“2) A hazai papnöveldék elöljáróságainak hatályos közreműködése a pesti iskola vonzó példájára idők folytán szá- mos irodalmi körnek alakulását vonta maga után. Legyen szabad e fény felderítése végett csak nehány adattal szolgálnunk. „Mennyire hordozzátok, — így hangzik az esztergami önképző-kör levele, — sziveteken az egyház, és mindnyájunk által forrón szeretett anya jólétének előmozdítását : tettleg megmutattátok azon alkalommal, midőn bennünket, kik szép példátokat követendők csak imént alakulónk egy önképző társulattá, munkálataitok több füzetével megajándékozni sz i vesked tetek. “3) „Mi bennetek régóta megszoktuk, — így nyilatkoznak a szombathelyi növendékek, miután egy évvel előbb ön- képző körüket megalapították, — hogy az irás szavaival éljünk „a hegy fölé helyezett várost szemlélni és reátok mindig, mint fényeskedö példányképre tekinteni, melyet ’) Lev. tár. 1858. ja.ii. 25-éu 11). sz “) lteligió 1854. másod, félév. 508. lap. *) Lev. tár. 1850. uovemb. 20-úu. 0. sz.
