Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
228 mutatta be. E műveket, minthogy csak legújabb időben hagyták el a sajtót, elég volt megemlíteni.1) Az iskola ezen müveinek előállításában, melyeket főn- állásának második évétől minden évben munkálkodásának bizonyságaiul bocsát közre, a legnagyobb gonddal szokott eljárni, minthogy erről Ítélik meg életrevalóságát és haladását. Midőn vegyes tartalmú művet ad ki az iskola, a felolvasott jelesebb müvek szemeltetnek ki ; ha pedig valamely önálló mű lefordítását határozza el, (mint már több év óta rendesen történik), akkor, ha van kéznél valamely jelesebb mű, mely külföldön figyelmet ébresztett, vagy egyházirodalmunkra hasznos lehetne, még a szünidő előtt, mindjárt a választások után, az új elnök ajánlja lefordításra. 11a az iskola elfogadja, a fordítási részletek kiosztatnak a tagok között ; lefordíttatván (előbbi években többnyire fölolvastattak a gyűléseken, mi most már nincs szokásban), azokat kettős és hármas csoportokból álló bizottságok iparkodnak hibátlanokká tenni, (ezt régebben, mint láttok, egy tiz tagú állandó bizottság végezte;)2) ha pedig már ez is elkészült, mielőtt sajtó alá bocsáttatnék a mű, az elnök kötelessége az egészet egyöntetűség végett még egyszer átnézni. Az elnök decemb. hóban elkészítteti az előfizetési felhívást, melynek szétküldése után nemsokára, azaz legfölebb márc. végén már nyomatás alatt, kell lennie a műnek, bogy máj. végére elkészüljön, és az iskola sz. Alajos ünnepélyén a vendégkoszorúnak azt bemutathassa. Minden nyomott iv hármas sajtó-javításon megy keresztül ; hogy pedig a mű, mennyire lehetséges, egyöntetű legyen, az iskola lSfi2-bon egy bizottságot választott a helyesírás megállapítása céljából, mely időtől fogva az elnök feladata azon bizottság által megállapított szabályokhoz a nyelv körül tett újabb vivmá') V. ö. Fiigg. III. Fej. 1!. ’) E bizottság új megalakulását már a tagok nem csekély része sürgeti.
