Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
Kutfők
0 rövid megjegyzésre találunk, melyek :t. más kntfőkböl merített adatokat, részint kiegészítik, lészint megvilágítják. Azonban ezen kútfők körülbelül a 40-es évekig nagyon hiányosak. Az emiatt fölmerült nehézségeket, ismét csak más kútfők, nem egyszer megcsonkított porlepte irat segélyével lehetett legyőzni. Az első években nem is gondolták, hogy jöhet idő, midőn valaki az adatok gyűjtését s a meglevő eml'kek tanulmányozását célba fogja venni, midőn bármely jelentéktelennek látszó sor fontos, sőt megbecsülhetetlen leszen. Fordítsuk most figyelmünket a szorosan vett szellemi önképzés- vagy az irodalmi működésre. Hogy az irodalmi termékeket kritikailag méltathassuk s az iskola érdemét kellő fénybe állíthassuk ; lmgy a műveltség fölkarolását, majd megállapodását vagy visszazökkonését a kritika szőréinek« mellett bebizonyíthassuk, nem elégségesek az eddig elősorolt kútfők, hanem le kell szállítunk a levéltár poros esomagai közé. A levéltár 2 részből áll : a) az iskola munkáiból és b) az iskolához irt. vagy általa küldött levelekből. a) Az első részt illetőleg fájdalommal kell hangsúlyoznunk, hogy inig a levéltár zilált állapotából származott rendkívüli neh «zsbeken a meglevő iratok némi rendbehozatala által önfeláldozás- s türelmes fáradozással könnyítc- uünk sikerűit ; addig annak csonka voltán segítenünk nem lehetett. Számos elveszett munkát épen csak annyiban ismerhettünk meg. hogy elmeiket vagy néha részint homályos, részint ki nem elégitő kritikai megjegyzést találtunk róluk más kútfők- s kivált az évkönyvekben. Erre több ok lehetett befolyással. A levéltár először 18:17-ben rendeztetetf, az egyes munkák és beszédek papírba taknrtattak ; sőt az alkalmi tárgyak együvé tétettek ; a munkadarabok megszámoztattak ; n munka és szerzőjének neve föl jegyeztetett. De idővel a levéltár ezen gondos rendben tartása feledésbe ment. A levéltárnokok időközöukiut nem
