Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
javítása legújabb időkig nagy mértékbeli foglalkoztató az iskolát. Miután e bírálóbizottság eredeti minőségében bét éven át létezett, líitlinmmer Farkas elnök 1870-ben megnyitóbeszédében hangsúlyoz», hogy tagjainak száma lehetőleg leszállíthassák ; mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a terheket csak egyesek szokták viselni. Az ilykép újonnan alakított kilenc tagból álló bizottság idől'olytán ismét feltüntette szervezetének hiányait, és, mint Szmida Viktor elnök megnyitó beszédében (1871.) kifejezte: „sokszor igen kényes helyzetet szült, másrészt pedig akkor, ha nem forgott pályázati ügy kérdésben, vagy nem kellett valamely bírálati s egyúttal ellcnbi rá lati ügyet elintéznie, munkája legalább is fölöslegesnek bizonyult be.“ Ezen állítását különösen azzal támogató, hogy a bírálóbizottság nem egy esetben, midőn a bizottság valamely tagjának müvéről kénytelen végleges Ítéletet hozni, érdekelve és saját ügyében volt bird. Az iskola azért a bíráló bizottság ezen helytelen voltát megszüntetendő, megfosztó azt állandósági jellegétől, és ezen időtől fogva, valahányszor valamely vitás bírálati vagy eldöntendő pályázati kérdés merült fel, az iskola az illető ügyben nem érdeklett lógókból álló bizottságot választ, melynek számát a körülmények szüksége szelént szokta megállapítani. A kritika ezen rendszerének megalkotása mellett még sem szűnt meg azon titkos vélemény, melyet az iskolában az egyes bírálatok homályos, tartózkodó, határozatlan kifejezésekkel már több év óta felébresztettek. E titkos vélemény arra célzott, hogy a tagok általában eredetiség nélkül dolgoztak. Nem tudni ugyan, vájjon e titkon lappangó vélemény bir-e alappal ; de annyi bizonyos, hogy az egyéni bírálatoknak túlnyomókig egyéni indokai voltak és csak n-sliánéba, vegyült az iskola falain kivül folytathatott magántársalgásba egy-egy indulatos megjegyzés; cgy-egy homályos célzás a munkálkodás önállósága-, és eredtiségének hiányára. Es e sejtelem, hogy az eredetiség hátrányára dolgoznak, általában erőt kezdett venni a kedélyeken ; sőt volt idő,
