Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
művek tanulmányozása folytán sok új eszmével gazdagodik, mindamellett a fordítást lehetőleg a magyar észjárás szerént és mégis liiven intézi.') 4. Kritika. Azon szempontból kiindulva, hogy az iskola a tehetségek kiművelését legelőnyösebben segítheti elő a kritika tanítása által, az egyházirodalmi iskola tagjai az elődök példájára hasonló fontosságot tulajdonítottak a bírálati rendszer tökély esbít'sének. Az előkészületi gyűlések folyama alatt (18.10.) Ilidassy Kornél, akkori elnök *) a bírálat kérdésének siikeres megoldására vállalkozván, az alakuló viszonyok szükség-hoz mért reform-indítványával lépett fel. mely az eredeti dolgozatokra terjedt ki, és a mennyiben az a tagok gondolkodásmódjának megfelelt, elfogadtat!. Ennek értelmében az eredeti dolgozatok megbirálására két egyént választottak, kiknek egyike a nyelvtani és szókötési, másika a gondolkodástan ellen tett hibák kimutatására volt kötelezve. A bírálóknak azonban ezen feladatuk teljesítésében kerülniük kellett az „epískedö túlszigorúságot“; minélfogva a bírálati szabályok alkalmazásában példányul az egyházi literatúrai lapokban követett bírálati modor állíttatott föl. Ennek dacára is az ellonbirálátok gyakori felolvasása azt okozta, hogy az eltérő nézetek védői véget nem érő polémiákba bocsátkoztak, mi az idő célszerű felhasználását nehezítő. Ez szolgált indokul az iskola új intézkedésére. ’) 1(1 meg kell jegyeznünk, bogy az iskola a fordítási hűséget ügy érti, mint azt Tonori Thewmvk Emil fogta föl : „A szigorú hűség nem abban áll, hogy a szót fordítsuk, hanem a mondatot, annak sem kühn formáját, hanem értelemheti tartalmát. Ezen elv félreismerése szülte és szüli azt a tömérdek gormanismnst, latinismust, szóval Imrlmrismust, mely még mai irodalmi nyelvünkben is nyüzsög. E nyelvrontás rendszeréin onnan ered, hogy fordítóink heleszoktak az idegen nemzet nyelvjárásába és mivel a magyar nyelv sajátszerű életét nem igen vizsgálták, az idegen nyelv mintájára szabják mondataikat.“ A helyes Magyarság elvei Itu- dapest, 1873. 88. I. ‘‘) L. évk. 1850. dec. 22-én, Vili. r. gy. — 214 —
