Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
192 ványt azOn módosítással, hogy a boldogultnak sírkeresztjére évenkiut halottak napján koszorút is teend,1) egyhangúlag elfogadta. 3. Mozgalmak. A legjelent-kenyebb mozgalmak az iskola beléletében saját szervezet'nek tökélyesítésében nyilvánulnak. Az e tekintetben kifejlődött viták nem egy Ízben anélkül, hogy az eszméket tisztázták volna, célt tévesztettek. Bár a viták kezdetben a törvények kiszabta korlátok között mérsékelt, komoly hangulatban folytak ; későbben mégis némely tag szem elöl tévesztvén a törvények sérthetetlen tekintélyét., indulattal, s szenvedéllyel vegyíté véleményei megerősítésére szolgáló védokait. Igen, voltak idők, midőn az egyéni indulat leküzdése és az érzelem hatalmától ment fontolgatás száműzetett. Voltak idők, midőn az iskolában lüktetőbb volt az élet; s valamint vérmes alkatú egyénben a szervezet rendes állapotának időközönkint való megzavarása elmaradhatlan, úgy történt itt is, hogy a sulyegyen a baladás és maradás között az észszerű önelliatározás hiánya miatt meg lön zavarva. A szellemi művelődés csendes falai között meglepő visszásság kapott lábra; s azon általános nézet folytán, hogy az önművelődés megmentése végett ennek ideiglenes félbenszakításával a rendzavarást előidéző okok eltávolításán kell fáradozni, bekövetkeztek az elvi eltérések, s azután a forrongó mozgalmak, melyeknek rugója már idővel az önérdek volt és a védelmezett eszmék egészen más térre vezetvén a kérdéseket, az események itt is a pártérdek jelmezébe öltöztek. Huzamosabban időzhetnénk e tárgynál, tüzetesebben tárgyalhatnék az érintett eseményeket, de részint az iskola kebeléből kikerült tagok iráiit való méltányunk, részint azon sejtelem, hogy ezen kérdés körülményesebb ‘) L. évk. juu. 15-én XXV. r. gy.
