Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
— i ou nyolcada alatt részvényes és többi tagjaiért, az. Alajos ünnepe nyolcada alatt pedig az iskola állandó gyarapodásáért mondat misét. e) A harmadik J é z u s n é v ü n n c p o, moly tanúságot tesz azon vallásos szellemről, mely az iskola minden rétegét áthatja. Ez ünnepélyen az elnök által fölszólított tag dicsbeszédet olvas föl Jézus sz. nevéről, melyet a költő dicsőítése követ. Ez ünnepély állandó szokássá lett- 1807-ben.') Az iskola ezen rendes ünnepélyein kívül tartott még rendkívülieket is; úgymint: (1) Mária szeplőtelen fogantatásának emlékeié. Midőn az egész magyar egyház igyekezett a szeplőtelenül foganta - tott sz. Szűz iránt való tiszteletét s hódolatát nyilvánítani, az iskola sem mulasztott el semmit, hogy e napot lehető legszebben megülje. Az ünnepély minden várakozáson felül sikerült. A gyűlés terem a sz. Szűz képével, virágok- és koszorúkkal volt feldíszítve. Lassú Lajos és Sarkady István önkészített költeményeiket szavalták ; Pongrác/, Ferenc szó]» beszéddel lépett fel, melyben a magyaroknak Mária iránt táplált hódolatát hangsulyozá, mit az intézett dalárdájának közreműködése követett.2) e) Széchenyi István gráf és Vörösmarty Mihály mellszobrainak lehplezési . ünnepélye. Ugyanis 1858-ban jnu. 22-én a nagy hazafi- és a költők királyának a gyűlésteremben már előbb elhelyezett mellszobrait leplezték le. Ez ünnepély az előbbihez hasonló sikerrel tartatéit, melyek között csak az a különbség, hogy az első határozottan vallási, a második pedig tisztán nemzeti jelleggel birt. f) (ryásziinnepély Széchenyi István gráf emlékére. 1860. jun. ft-ika volt azon nagyjelentőségű nap, midőn az iskola a nemzet nagy fájdalmában - melyet a „legnagyobb magyar" halála okozott — részt vett. Valóban ily ünnepélyességtől meghatott arcokat — így szól az évkönyv —') I., évk. IS: 17. jan. 20-án IX r. gy. It évk. lHőö. máj. ti-kán.
