Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
153 Ezen intézkedést a történeti igazság szempontjából, fogyatkozásnak kell kijelentenünk ; de az iskolának ahhoz vah> rövid alkalmazkodása csak arról tanúskodik, hogy az akkor számot vetvén sajátszerű helyzetével egyidöre eltekintett az alaptörvényekből folyó jogelvtől. Az iskolában még mindig azon szellem’ élt, mely neki létet adott, hogy azonban az egyházirodalmi iskola megalapítása kezdetében nem nyert az elődökhöz méltó kifejezést, a viszonyok mostoha alakulásának tulajdonítandó. Azonban az iskola meg nem tagadhatta magát, és az új idegen lepelt, melyet a latin nyelvnek a magyarral ideiglenesen megosztott uralma rá vetett, csakhamar lerázta. Az évkönyvek csak egyszer emlékeznek meg a latin nyelv alkalmazásáról, midőn Ilidassy Kornél, az egyházirodalmi iskolának első elnöke 1850-ben latin nyelven mondott beszédet. Az iskola nemzeti jellegét biztosítani óhajtván, már a hatodik rendes gyűlésen elhatározó, hogy a „Munkálatokat“ m a g y a r e g y h á z i r o d a 1 m i iskola ci ni alatt fogja kibocsátani. így vezették vissza ismét az iskolát eredeti alapjára, és így ismerték el újra a magyar nyelv feltétlen jogosultságát az iskolában, melynek hivatalos nyelve azóta a magyar. Ezekből láthatni, hogy az intézet elöljáróságának azon intézkedése, melynél fogva az iskolában a latin nyelvnek is jutott szereplése, csak kezdetben volt tűrhető; sőt ez nemsokára célszerűtlennek bizonyulván, az elöljáróság hallgatag beleegyezésével érvényét vesztette. A „magyar cgyházirodalmi iskola“ alaptörvényei még több oly cikkelyt is tartalmaztak, melyeknek csak addig lehetett megfelelni, míg az iskola szellemével megegyeztek, vagy általában míg célszerűtlennek nem bizonyultak be. Ezen eredeti törvények tekintélye csak is papíron volt elismerve, mert a folytonos gyakorlat, a szokás ’) azokat másokkal ') (lyakran volt szó arról, hogy miért urm nyer alkalmazást gyakorlatban is ez vagy azon törvény ? Ilyenkor rendesen a szokásra kellett hivatkozni, mely már törvény erejével bírt azon elv szelént: uses facit
