Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
148 lók a magyar iskolának : e 1 ő s z ö r az o g y li á z s z c r e 1- m ét, uni s o d s z o r a z e g y li á z s z. o r r 1 m é t, li a r m a d- s z o r a z. o g y h á z szerel m é t.“ 1) Miután pedig a magyar iskola mindenkor életrevalóságra és korszerűségre törekedett, az idő kifolyásában előforduló szellemi mozgalmak és változások az élettel mindig vonatkozásban álló iskolának is korhoz illő irányt jeleltek ki. A kor szelleme mindig hír befolyással a liazaliui magasztos kötelem teljesítésének módjára, habár a tettek kiindulási pontja mindig a honszeretet marad. Az iskola kezdetleges állapotában hazafias kötelmét teljesítő a nyelv művelése által; mert akkor hazánkban ez volt a kor füköve- telménye. Azóta a kor megváltozott és más követelmények léptek előtérbe, melyek az iskolára új feladatot róttak, t. i. a z i r o d a 1 o m pártol á s á t c g y li á z i szellő m b o n , vagyis az e g y b á z i i r o d a 1 o m m ii v e 1 é s é t. líégi igazság, hogy ha a szellem egyik oldalról kivívta célját: a munkát más oldalról kezdi meg. A hazai nyelv birtokát már sajátjának vallhatá az iskola, és így nagyobbra kellett törnie. És Schreiber László elnök 1847-ben bizonyságot tett arról, hogy idejében a magyar gyakorló iskola már közelgett azon stádiumhoz, melyen csak az egyház szer etetőnek melege fog a társulatnak tartós életet kölcsön ö z n i. Ha futólagosán áttekintjük az iskola évkönyveit köny') Ezen elnöki beszédnek címlapja hiányzik ; de tekintve az eseményeket és viszonyokat, melyről értekezik, az Schreiber Lászlónak tulajdonítandó. Állításunk megerősítésére szolgál az évkönyv ezen nyilatkozata : „végre kívánatéit fejező ki (Schreiber László) t i lmgy a Magyar Iskola törlietlen lelökszilárdsággal haladjon az Egyházi szeplőtelen szent szerelmétől lelkesítve az egyházinsság boldogító pályáján.“ Ezután — folytatja az évkönyv — Kuhinszky válaszolt: „Az iskolai évelőjétől legnagyobb ügyelőmmel kisértem t. Elnökünket, s örömemre azon szomorú tünemény, melly eleinte aggasztott : pártoskodás szerencsésen letűnt az ő erélyes, részivhajlatlan, komoly, törvényszerű eljárása által.“ V. ö. évk. lölö. máj. Id én rlt. gy.
