Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

Előszó

KTjÖSZÓ.

Az ifjabb nemzedék, mely irodalmunknakkiválta köz- vetlen lefolyt években tapasztalt gyors emelkedésére gyönyörrel tekint és ezt egyrészt magasult önérzettel párhuzamba állítja a külföldi nemzetek irodalmával, másrészt pedig a mindig szaporábban megjelenő és jelentékenyebb belbecst! szellemi termékekből annak még fényesebb jövőt igér : alig gondol már azon nemzeti történetünkben figyelmen kivül nem hagyható pezsgő életre, azon kisebb események- és lankadatlan törekvésekre, melyek a múlt fontos időszakaira is befolyással voltak, s melyek eredményéül tekintendő irodalmunk jelen állapota.

lia irodalmunkat jelen fejlettsége fokán tekintjük, úgy vagyunk vele mint az utas, midőn valamely remek mükertbc lépvén bámulva, megáll. Lelke csak a tökéletes egész szemléletével van eltelve s mig a legváltozatosabb virágok csoportjait, gyönyörű szinvegyülőkét, az emberi buzgalom által rendszeresített bokrokat s vonzó idomok bőségét csodálja: alig jut eszébe az eredeti állapot, midőn még ugyanott kollár sivatag volt. — Legfölebb egyes hírneves műkertészről emlékezik meg; mert ugyan ki gondolna az igénytelen napszámosokra, kik a kopár földet fölásták, az utakat egyengették V így, ki jelen irodalmunkat most tekinti, nem igen gondol az egyesekre s talán logkevésbbé a központi papnövelde igénytelen növendékeire, kik ifjú hévtől lelkesítve, nemes előszeretettel, minden lehelő erejükkel legdrágább kinA kaV/ji. ]>!ipn< v. ni. »*. i. iskolájának t.-iténete.