Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

VII. Fejezet.

.A. wzellemi művelődésre l»<;l‘ol.vó tényezőid.

Midőn a íuagy. gyakorló iskola művelődésének állapo- tait röviden körvonalozzuk, nem lehet mellőznünk azon tényezőket, melyek kultúrái kifejletének emeltyűi voltak, ezt mindig bizonyos mozgásban tartották és a kiképezte!és valódi értékét s menetét meghatározták. Ilyen tényezők :

1. Hazánk főpapjainak érdekeltsége.

A főpapok, kiket a bazaliság és a hazánkban még mindig uralgó szellemi szükséglet érzete egyaránt az iskola ügyeinek felkarolására ösztönzött, az iskola munkálkodására rendkiv ili befolyást gyakoroltak;1) az ő lankadhatatlan áldozatkészségük s atyai gondoskodásuk, valamint a munkálkodás növekvő sikere (mely az általános elismerésben lelt kifejezést), a tagokul elődjeik tetteihez mindig következetes és a haladás jelenségeit feltüntető dolgozatok létesítésére indíték. *)

*) Kzt bizonyítják azon liálnnyilatkozatok it., nn-lyekkel az évkönyvekben számtalanszor találkozunk. Jellemzők a köveikező sorok : „Araszsza az ég áldásának malasztját a kegyes főpapokra, kik méltányolva fáradozásainkat ily atyáikig gondoskodnak egyletünk anyagi jóléléimk föntartásáról s leereszkedő kegyességük által ösztönt adnak törekvéseinknek, bogy folytonosan haladva a kitűzött pályán egykor ezélt érjünk.“ Lásd évk 1811. jan. 21 én XV. r. gy.