Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
96 liól tekintjük. Ki uzt jelen viszonyúinkhoz mérve vizsgálná, feltűnő gyarléiságokat fedezhetne fel, melyek dacára is a kor, melyben megjelent, — nem csele'ly dicséretekre méltat,;!. Ezen kötetted azonban az iskola nem meríti ki teljesen erejét, sőt ez csak annak volt záloga, hogy a nemes kezdemény új és hasonló alkotásoknak csak elsejlt képezi. Es valóban, bár a tagok pártolók hiánya miatt csüggedni kezdenek, és iskolájukat, — mint a jegyzőkönyv mondja, - vérző szívvel minden magasabb segélytől elhagyottan veszélyben láták, mégis a „nagylelkű pártfogó,“ mint (íuzmiesot nevezni szokták, kivételt képezett, és az iskolát, szellemi és anyagi pártfogásában részesítő. Egyrészt ezen tudós áldásos befolyásának köszönhető, hogy 18;lô-ben jelent meg a „Munkálatok“ második, és 1886-han harmadik kötete, melyről Nádasdy Ferenc gróf, váci püspök, kinek ajánlva volt, így szól: „Midőn tehát az ily becses irományokat s azoknak szellemében alkotott egyházi Munkálatokat fejledező honi nyelvünkön közösíteni czélnl magatoknak kitűztétek s e szent végből a pesti növendék papság magyar iskolájában nemes szívvel egyesültetek, nézeteiteket, a haza javára és az Isten dicsőségére őszvesített.étek. Am kiki látja, hogy a mag y, a r papság már bimbóiban is li o n i nyelv é t s z e r éti s a n e m z e t s é g i s z o m p o n- t o k a t m a g a elül s o h a e 1 n e m v e s z ti !"1 ) Az iskola életére kedvező jelenségnek kell tekintenünk, hogy a tudós férfiak elismerő nyilatkoznia most már a nyilvánosság terén is hangsúlyoz;! munkásságának célszerűségét. A „Figyel mező“ egyik irányadó szerkesztője, midőn a hittudományi és vallási literatura élénküléséről értekezik, a pesti növendékpupság magyar iskolájának munkálatait (;». köt,! is méltatva ügyeimére, így szól: „Adja az ég, hogy kor haladtával s talán élőménél,elével is ezen ifjú ’) V ö. Függ. I. lej. A, II. sz.
