Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

94

A kritika körül ezután 1848-ig bezárólag kifejtett buzgalom annak értékét majil csökkenté, majd emelé; s bár az it;szeti törekvések a kívánt sikert nem eredményezhették, ezen időszakban azok mégis már annyiban figyelemre méltók, hogy tudományos és alapos ismeretek gyarapítására folytak be.

5. Szónoklat és vitagyakorlatok.

Az 1841-ik évben1) Nogáll János indítványát az iskola (Aljának megfelelő értekezések elszavalására és ezek fölötti intézendő vitatkozásokra vonatkozólag elfogadták. A nemes tagok azt vélték, hogy ez által az iskola új életre fog serkenui, az értekező- és hallgatónak ismeretei bővülnek és szilárdulnak, a főnyereség pedig az lesz, hogy gondolat- és érzéseiket férfiasán előadni és az ellenvetéseket azonnal megcáfolni tanulandják.

Az értekezés tárgyáról mindenkinek eleve keile értesítenie az elnököt, ki azután erről a tagokat tudósítá, hogy ezek előleges elmélkedés után a tárgyhoz szólhassanak.

Ezen intézkedések után 1842-ben Vinkler József megtartó (,'sajágliy Sándor tanulmányi felügyelő és számos nővén lékpap jelenlétében vitáját a papi nőtlenségről. O meghányatás alá bocsátván állításait heves és rendszereden vitát indított meg, n.iiiek természetes következménye volt a tagok szenvedélyeinek felébresztése és általános elégedetlensége.2)

Az első kísérlet célszerűtlennek bizonyulván be a szavalat és vitagyakorlatok megszűntek és az 1847-ik3) évben azoknak felélesztésére kifejtett újabb törekvés sikertelensége folytán véglegesen elmaradtak. *)

*) !.. évk. 1811. iiovumlt. AH án IV. r. gy.

■) „Elénk és licvoskedő vita támadott, mélyítőn negatiót uegatió kő vote elannyii a, hogy nem várván he az egyiknek teljes cáfolatát, áj ellenvetés cmc-lkoilék föl ellene, a nélkül, hogy mi remién s mindenek előtt teendő vala, az érteUezőnck védve! forgattaltak volna ki. Minthogy pedig más ré znil az ellenvetések sem fogadtattak föl egész terjedelmükben, a felelet, melynek végét egészen néha be sem várták, sem tartaték elégségesnek.“ K. évk. 18 Ili. jatt. 1-én, IX. r gy.

:i) [,. évk. 1817. ápril íi-én III. r. gy.