Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

90

föl a királyt és Bertradát a többi püspök jelenlétében feloldozni, ha elégtételt adnak és az általok megígért esküt leteszik : úgy szintén erről a rheims-i, senk-i és tours-i egyháztartományok püspökeit is értesítette.5) Még az év vége előtt teljesítette is mindkét házasságtörd a párisi gyűlésen a kiszabott föltételeket és így az egyházi közösségbe ismét fölvétettek.6) Ezután már nem merült föl rólok panasz. Fiilöp miután a pápának az 1107. márc. havában Lajos fiával, az egyház ótalmazását V. Henrik ellen megígérte vala7), 1108-ban meghalt. Bertrada, kit arbrissel-i Róbert megtérített, a fontevraud-i zárdában mint bűnbánó múlt ki.

9. Látszik, hogy a pápák e hosszas harcban Fülöp ellen csak vonakodva lépnek föl; úgy tetszik, hogy őket a jobb kortársak közvéleménye és hivataluk föladata ösztönözte és szorongatta; a bánat érzete folytán mindjárt készek voltak visszavonni az átkot, valódi letételre pedig soha sem gondoltak. Fülöp sem lépett az egyházzal nyilt ellenszegülésbe, nem is volt iránta makacs. sőt többször megalázta magát, ha visszasiilyedt is bűnébe. Kihágása közvetlenül nem a vallás ellen irányult, sem nem a keresztény társadalom jóléte ellen, ha mindjárt rósz példát és roppant botrányt nyújtott is. Minthogy tettleg soha sem vonakodott az egyháznak eleget tenni, további föllépés ellene ép oly kevéssé volt igazolt, mint sikert sem lehetett volna attól várni.1) Amint láttuk, a kiközösítés után nem következett azonnal a politikai és polgári jogok elvesztése, hanem csak hosszabb időtartam után és bizonyos föltételek mellett; a kiátkozottak alkudozások, engedelmesség Ígérete által könnyen kinyerhették a határidő meghosszabbítását, és a meddig csak lehetett javulást reményleni, a pislogó mécset el nem fojtották.2) Ha Odorik Vitai értesítése,

6) Mansi XX. 1015. J. n. 4402. p. 487.

*) Pag. a. 1014. n. 4—6.

’) Suger Vita Ludov. Grossi p. 289. Jatté p. 494.

') Bianchi t. II. L. V. §. 9, n. 1. p. 274. seq. ; n. 6. p. 283. seq. —

2) Vendome-i Gottfried Opusé. IV. (Migne t. CLVII. 220.) még érvényre emeli : Tunc quis a Satana circumvenitur, quando sub specie justitiae illum per nimiam tristitiam perire contingit, qui potuit liberari per indulgentiam. Praeterea bonus et discretus Augustinus in ep. ad Pannen, dicit, vix aut mira-