Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
II. A világi fejedelem és a szentszék
82 pápa, ki ellene a házasság szentségét elszántan védte, megőrizte számára ama törekvések ellenében az ő trónját.0) Midőn Lothár elhalta után 869. ennek fivére, II. Lajos császár látta hogy igényeit ennek örökségére Német Lajos és Kopasz Károly- tól megveti, II. Adorján pápa közbeszólását kérte, ki az ő igazságos ügyében erélyesen el is járt, noha sikertelenül.7) E meggyőződés tovább is érvényben volt. Azon szavak, melyekkel 898. rheims-i Fulco együgyü Károly királyt a szándékolt normann szövetségtől elvonni ügyekezett,8) többet fejeznek ki könnyelmű fenyegetésnél ; azok egyházi tekintélyt tételeznek föl, mely nemcsak átokkal sújthatja a királyt, hanem az engedelmességet is megvonhatja tőle.0) Azonban mindinkább arra törekedtek az uralkodók, hogy országuk püspökeinek büntető hatalma alól, kik néha igazságtalan büntetést is szabtak, melyet a pápák ismét fölfüggesztettek10), kik különben is gyakran kegyesebben és elnézőbben bántak11), kivonják magokat; és így Ion, hogy a királyokat és fejedelmeket kiközösítéssel büntető jog a pápai széknek tartatott főn.12) vestrae libeat paternitati. Miklós csak tudtára adta, hogy ha meg nem javul, szigorú Ítélet fogja sújtani : cpram tota et cum tota Ecclesia luce clarius pe- remtorio Dei indicio tota producta spicula, patieris et procul dubio cunctis videntibus praecipitaberis [Floss Leonis papae privilegium. Doc. IV. p. 32.] 6) Gfrörer Karolinger I. 408., 411. 1. ') Baron, a. 8(19. n. 98. et seq. s) Flodoard. Hist. Rhem. L. IV. c. 5. 9) Bossuet ellen Deténs. B. I. L. II. p. 2r5. et seq. L. Bianchi t. II. L. IV. §. 9. n. 5. 122. et seq. ,J) B. III. luce [L. XII. ep. 37. p. 40.] 1209. a soissons-i püspökét, u) P. H. Honorius a francia király ellen, miről sz. Bernât ep. 40 48. p. 153 - 156. ia) Kober der Kirchenbann 122, 123. 1 Schmalzgrueber in L. V. Decret. tit, 39. §. 1. n. 40. ki erre nézve Avilát, Palaót, Wiestnert, Reiffenstuelt, La Croix-t idézi. Eleinte a pápák különös kiváltságokat adtak egyes fejedelmeknek, melyszerént őket és országukat absque rationabili et manifesta causa egyházi átokkal v. tilalommal nem büntethették ; későbben csak előleges meg- íutés után, úgy szintén, hogy a római székhez intézett fölebbezés után rajok kimondott ítélet semmis volt ; így p. III Ince a thüringiai tartomány-grófnak L. VI. ep. 42. p. 40 és Henrik konstantinápolyi császárnak L. XI. ep 120. p. 1216, 1217. Azután egyes fejedelmeknek azon kiváltságot engedték, miszerént őket a püspök vagy a pápai követ meg nem büntethette, amit a gyakorlat és az egyházi jugtudósok tana minden fejedelemre kiterjesztett. Ily utóbbi szabású 4
