Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
55 egyház eljárása az eskütételek ügyében nagyon különböző volt. Némely esetben elégséges volt értelmezni az esküt, amint azt III. Ince tévé az aragoniai király azon esküjére vonatkozólag, melynél fogva apja hamis pénzét föntartani ügyekezett, valamint a nápolyi érsek Ígéretére vonatkozólag, miszerént mindenütt, még ott is, hol az ügy nyilvánosságánál fogva arra nincs is szükség, a rendes eljárás megakadályozását Ígérte. 7) Más esetekben ismét az eskütevő annak teljesítésére, az eskü elfogadója (liecipient) pedig kártérítésre szoríttatott, 8) azonkivűl ott, hol alapos okok voltak rá, gyakran bünbánat fölrovása mellett föloldozás vagy enyhítés is adatott. 9) III. Ince megbízta a mainzi érseket, hogy a würzburgi kanonokok esküjét, melylyel a hildesheimi püspöknek, ki püspökségüket elfoglalta lekötötték volt magokat, miszerént halála után családjának 2000 márka aranyat fizetnek le, a lefizetés előtt pedig utódjának nem fognak engedelmeskedni, 10) semmisnek nyilvánítsa. Ugyanazon pápa az osztrák herceg házassági Ígéretét, mivel a föltételt nem teljesítette érvénytelennek nyilvánította. n) Sőt a kicsikart eskütétel is egyházi enyhítésre vagy feloldozásra szorult. 12) Az eskü érvénytelenítését is az alól való fölmentésnek tartották, valamint a vádlott ártatlanságának kimondása fölmentésnek (absolutio) neveztetett. 13) 34. Azon kérdésre, ki adhat valamely eskü alól fölmentést, igy válaszoltak: ’) 1. Ha Isten előtt tett igéret-esküről van szó, ettől az oldhat föl, aki a fogadalomtól, a melylyel az ilyen eskü egybevág ; 2) 2. ha pedig ember előtt tett igéret-eskü forog kér7) c. Quanto 18 de jurej. II. 24. [Innoc. III. L. II. ep. 28. p. 558]; c. Ad nostram 21 ib. [L. I. ep. 415 p. 392. seq.] B) Alex. III. c. 7. Ad nostram h. t. egy kölcsönnyerés miatt eszközölt elzálogosításnál. 9) c. Cum quidam. Illi vero; c. quanto 1. c. 10) Innoc. L. II. ep. 216. p. 775 : Ily esküről az áll, mit ugyan ezen pápa mond c. Sicut nostris 27. h. t. : Non juramenta, sed perjuria potius sunt dicenda, quae contra utilitatem ecclesiasticam attentantur. 11) ib. L VI. ep. 201. p. 225. ,2) c. 2. Pervenit [Gregor. VII.]; c. Si vero 8. [Alex. III.]; c. 15. Verum [Coelestin. III.]; c. 21. Ad nostram [Innoc. III.]. IS) Pallav. Hist. Cone. Trident. L. XI. c. 2. n. 10. ‘) Schmalzgrueber 1. c. n. 96. 97. 2) Ami a fejedelmek némely gyóntatóinak adott, és az azok fogalmai alól való föloldozásra vonatkozó hatalmat [A. Z. 1870. jun. 19. 32. sz.] illeti,
