Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IX. A világi hatalom eredete s az ugyanez ellen való ellenállási jog

mélyebben a dologba ereszkedni, szintén több szabadelvű nézet előnyére szolgált.1 a)

15. Behatóbb kutatásokat Wikleff és Húsz ezeu állításai idéztek elő : Senki sem gyakorolhat uralmat vagy uralkodói hatalmat, ha halálos vétekben van, továbbá a nép belátása szeránt büntetheti a bűnös uralkodókat.1) Constancban belátták ezen tan összefüggését Petit Jean tanával.2) A vétkes uralkodók megbüntetésének jogosultsága már tettekben is nyilváníttatott. Az angol peer-ek már Wikleff korában, 1386-ban kinyilatkoztaták II. Richard előtt, hogy, ha Ősi szokás szerént nem fog uralkodni tanácsuk tekintetbevételével és a népet magától elidegeníti, hatalmokban áll őt a nép beleegyeztével letenni és a királyi család más tagját ültetni trónra.3) Bichard csakugyan le is tétetett a képviselő testület által,4) míg azelőtt (1327.) II. Eduard lemondásra kényszeríttetett, hogy ezáltal biztosítsa fiának a trónt.5)

16. A Protestantismus föllépése óta e kérdések fölött még hevesebben folytak a viták. Franciaországban IX. Károly és III. Henrik uralma alatt a hugenották küzdelmeiben, Knox János óta a skót lázadásokban, I. Károly kivégeztetése előtt Angolország forradalmaiban, a lázadó németalföldieknek a spanyolok elleni harcaikban ; Kálvin követői közűi sokan azon nézetben voltak, hogy a népnek szabad vallása megtámadtatásának esetében fegyverhez nyúlnia és az őt gyűlölő rósz uralkodókat a tróntól megfosztani, elűzni vagy más módon láb alól eltenni. Mialatt a fejedelmeknek, kik az új tant elfogadták, hízelegtek és irántok a legszigorúbb engedelmességet követelték : fegyveres ellenállást hirdettek azon íelsőbbségek ellen, melyek az új tan behozatalának ellene szegültek.1) A skótok Kálvin tekintélyére hivatkozva,2) Stuart Mária

12) Schwab. 624. s k. 1.

*) Articuli damn. 1418. n. 15. 17. Wiclef. — art. 30. J. Hús- [Denzin- ger Enchirid. definit, p. 187. n. 491. 493 ; p. 193. n. 590.]

2) Schwab i. h. 588. 1.

3) Ranke Engl. Geschichte I. 103. 1

4) Pauli Gesch. Englands IV. 636. s k. 1

5) Pauli i. h. 299. s k. 1.

6) Bossuet Hist, des variations des églises prot. L. IV. u. 1-3.

Calvin, in Daniel, c. 6. : Abdicant se potestate terreni principes, cum

snurgunt contra Deum : indigni sunt qui in numero hominum censeantur, ideoque in cadita potius eorum exspuere oportet, quam illis parere.

— 446 —