Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

amaz emlékezetes korszak úgy szólván minden fensőbb segítség nélkül az emberi lét, a tudomány, művészet, a politikai élet, ipar, kereskedelem, a fensőbb életcélra való törekvés minden irányban létesített.2) Ezen sokféle többé-kevésbbé vallásos színezetű társulatok saját védszentek- és egyházünnepélyekkel birtak és az egyházzal folytonos érintkezésben voltak.3) A polgári és politikai szabadság azon elismerésben nyerte támaszát, melylyel az egyház a minden rendet megillető jogokat leginkább biztosította, a valódi szabadság csakis a kereszténységben valósult meg, Csak ott nyert biztosítékot.4) A népek valódi szabadsága ugyanis nem a külső 'átszaton, hanem a belső szervezeten alapszik,5 6) tartományi, városi és testületi szabadságban úgyis eléggé bővelkedett a középkor és minden kiváló biztosíték után törekedett. A szabadság bármily magas állását azonban felülmúlta a vallás tekintélye. e) Ez adott útmutatást, miként kell a földi szabadságot élvezni ; ez volt a legnagyobb jó, melyért mindenek előtt tenni és küzdeni kellett, A minden igazságtalanságot tiltó isteni parancs az egyház pásztorait az engedetlenség megtorlására (II. Kor. 10, 6.) és a törvény bármely pontját áthágó földi hatalmasokkal való szembeszállásra kötelezte.7) E pásztoroknak kötelességök volt, hogy hasonló esetekben bátran föllépve, hivatásuknak nyíltan megfeleljenek; a püspökök, kik csak fejedelmi szolgák valának, kik a föld hatalmasai irányában csakis gyávaságot tanúsítottak,

2) Walter, Naturrecht und Politik 330. §. 300. 1.

3) A Hinkraar alatti confratriaekat illetőleg a 9. században. 1. Thom. P.

I. L. II. c. 25. n. 5. a kézmüemlények Spanyolhonban, Campany iratai Bar- cellonáról (1779.) kivonatban Balmesnél III. k. 250, sk. 1. jegyzet.

4) Petrus Blés. ep. 121. p. 355: Ecclesia quidem a diebus antiquis libera est, et filii ejus, qua libertate Christus nos liberavit, dicens in Evangelio, quia filii liberi sunt. (Math. 17, 25.) v. (i. Aug. de Civ. Dei. XV. k. 2. f.

5) V. o. Balmes i. h. III. k. 48. f. 2. 1.

6) Joh. Saresb. 1. c. : Illa tamen (causa) quae fidei est, creditur esse praestantior et procul dubio justior est, adeo quidem, ut et profanae religionis homines hoc constantissimum habeant.

’) Joh. Saresb 1. c. : Haec (lex Dei) iniquitatem prohibet et pastoribus Ecclesiae praescribit, ut omnem ulciscantur inobedientiamp. 208 In omni ergo divinae legis articulo contendendum est et potestatibus ascendendum ex adverso, et quidquid charitatem impugnat, quae legis est plenitudo, totis viribus subvertendum.

2*