Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
V. A pápák s a hűbérországok
253 lenségbe esve hűtlenek- békeszegők- és zsarnokokul tűntek föl.9) Midőn II. Gyula a velenceiek ellen, kik dölyfének megalázására Miksa császár, XII. Lajos és katb. Ferdinánd szövetkeztek, a Cambray-ben kötött ligához csatlakozott, a szellemi fegyverek mellett világiakat is használt, mert azok az egyházi államban az adriai partok legnagyobb részét elfoglalták ; kimondá, hogy polgári jogaikat is el fogják veszteni, mert a kereszténység- ellenségei. Azonban midőn már ballépésöket helyreigazíták. a pápa, nem tekintve szövetségesei boszonkodását, velők készsége sen őszinte békét kötött.10) 22. A pápák századok lefolyása alatt földi birtokaikból annyit veszítettek, mint a fejedelmek közöl tán egy sem. A viszonyok már az egyházi állam alapításakor ziláltak voltak, a pápai birtokokat többs*ör hatalmas nemes családok foglalták el, majd a XII. században a köztársasági mozgalmak, később az egész gibellin párt fenyegették azt; III. Ince volt az első. ki szilárdabb állami rendet hozott be. nyugalmat eszközölvén a régi városi szabadságok elismerése által.1) Midőn Montebello consulai és népe neki, mint fejedelmöknek, meghódoltak, kimondák :2) „Senki sem tagadhatja, hogy községünk Matild grófságához tartozott. Minthogy azonban azelőtt a világi hatalom Isten egyháza felett túlsúlyt gyakorolt, ez uralmát felette nem érvényesíthet“. Most azonban, midőn a Mindenható megengedő, hogy napjaidban térjenek az elszélvedt fiák az anya keblére s mindenben az atÿa uralmához akarnak ragaszkodni : mi mindnyájan egyhangúlag kívánjuk és óhajtjuk uralmadat, és szentségednek hűséget akarunk esküdni még pedig annál hőbben, minél bizalmasabban biszszük, hogy az Ur lelkét bírod és hatalmad van bölcseséged által mindent a helyes állapotba visszavezetni.“ Ide kapcsolták abbeli kérelmüket, hogy a község régi és új jogai sértetlenül maradjanak, mit ki is nyersonas ipsorum omnium, absque tamen morte seu membri mutilatione, exponimus fidelibus, ut capientium fiant servi etc. Cf. Baluz. Vitae Pap. Avent. I. 435. V. Ö. Schulte I. 38. 1. 9) Christoph. II. 313. 1. k. 1. 10) Döllinger Lehrbuch. II. 360. s. k. 1. 1) V. ö. Döllinger Kirchen 498 —507. 2) Tnnoc. III. Lib. I. ep 47. Migne CCXIV. p. 44.
