Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

V. A pápák s a hűbérországok

251

megtámadását; ugyanezt találjuk már III. Sándornál is.14) Dánia különben is a római egyház joghatósága alá tartozott.15)

20. Ha több fejedelem országát a pápáknak hűbérül ajánlá, úgy ez önkényt, minden erőszak nélkül történt; a pápák rendesen csak akkor adták beleegyezéseket, midőn látták, hogy az által senki jogai meg nem sértetnek.1) így IV. Ince 1244—1245 Dávid, walesi herceg, ajánlatát, hogy a pápa hűbérnöke lehessen, vissza- utasítá, mert hűbérileg már Angolhontól függött;2) míg ellenben a lithváni nagyfejedelem ajánlatát, melynél fogvá országát sz. Péter széke alá rendelni kérte, a kereszténység tovább terjedése érdekében elfogadta és őt a culmi érsek által uralkodói jelvényekkel ruházta föl.3)

21. Az, ki a pápák tetteit elfogulatlanul s alaposan vizsgálja, meg fog arról győződni, hogy nem a birtok-szerzés,1) hanem az örökölt jogok lelkiismeretes megőrzése és befolyásuk gyarapítása az összes egyház javára feküdt érdekükben. V. Kelemen, kinek kormánytetteit mindenben nem helyeselhetjük, igen szigorúan járt el Velence ellen, jóllehet ez „nem Ferrara birtokáért“ küzdött ellene,2) hanem ezen, pápai védnökség alatt álló, tartomány jogos birtokosát, Reggio Ferencet, fosztá meg ettől. V. Kelemen felszólalásai eredménytelenek maradtak; követét Velencében durván meggyalázták, a római szék jogát lábbal tiporták. Követei erre a köztársaság területét egyházi tilalom alá vetették, a dogét, a tanácsot és parancsainak végrehajtóit kiközösítették. A pápa 1309. e fenyítéket megerősítő és a dacos szigetlakokat uj büntetéssel fenyegeté, melyet makacsságuk miatt ki is mondott. A velenceiek e szerént — mig csak kellő elégtételt nem szolgáltatnak, — az egyház, minden keresztény fejedelem és nép ellenségeiül tekintetnek, elöljáróik becstelenek és igaztalanok, birtokaik elkobozhatok, fogságot érdemelnek, s a fejedel,4) L. XII. ep. 157. p. 170. L. XVI. ep. 1U. p. 924.

15) Rayna'd. a. 1220. n. 34; a. 1221. n. 40; Tliomassin. I. c. n. 11.

') A régi canoni szabályok szerént : ne laedatur jus tertii.

2) Rymer I. 425. ; Lingard III. 108. 109.

8) Raynald. a. 1251. n. 45; 1254. n. 27 ; Thomassin. P. I. L. 1.59. n. 5..

*) Ezt nemcsak de Maistre Du Pape L. II. c. 6. p. 241. 55, hanem Mi- chaud is Hist, des Croisades t. VI. p. 231. bizonyítja.

2) Huber 39. 1.; Schulte I. 37. 1. A. '/. juu. 19. 1870. 8. sz.