Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
V. A pápák s a hűbérországok
243 ságot idegeu támadástól megmentse és a törvényes örökösöknek fentartsa. Vájjon nem azt mondták volna-e, ha a pápa 1213. a királyt visszautasítja, hogy inkább akarja a bűnös halálát, mintsem hogy megtérjen és éljen?1) Ha 1215. a főurak kedvére nyilatkozik János ellen, nem vádolták volna-e a lázadás elősegítése-, a lázadók pártfogolása- ég a nem rég elfogadott kötelmek megszegésével ? Nem volna-e alaposabb és nagyobb horderejű e két vád, mint a melyeket most hoznak fel ellene? 16. De hisz tudva van, „hogy a Magna Charta nem politikai újítás, nem a király jogai ellen irányzott merénylet, hanem csak a régi szabadságok megerősítése és a visszaélések megszüntetése, melyek I. Vilmos óta a zsarnok királyok alatt elharapódzottak.“ Azért igazságtalan a gáncs, hogy jogtalanul nevezik a Magna Chartát a mai európai alkotmányok „tiszteletreméltó ős szülőjének és törzsanyjának,“ ez — mint módosítva mondják — az új angol alkotmány kifejlődésének magvát veté meg, melyben az államjog tanárai az alkotmányosság első alakját látják Európában. Halljuk csak egy részrehajlatlan történész Ítéletét. Ranke L. ezeket irja : „A Magna Chartában a főurak a király ellen kényszerítő hatalmat is használtak, mi más nagyobb követelésekkel azután III Henrik alatt mellőztetett *) Nem a Jánostól származott eredeti hanem a Henrik alatt megújított Magna Charta alapja az angol szabadságnak.2) A Magna Charta oly szerződési terv, melynek bevégzése felettavita századokig tart.“3) Azonban felhozzák ellenünk Pauli-t4) és a „határozottan katholikus“ Lingardot.5) Az l) Midőn III. Ince Markwaldot 1199-ben feloldozta, monda : Ad reconciliationem et receptionem Marcowaldi debitum officii pastoralis, quo tenemur omnes ad viam rectitudinis revocare ac redeuntes recipere, nos induxit et optata regni tranquilitas initiavit, ut simul et humiliaremus hostem et humiliatum et poenitentem ejus reciperemus exemplo, qui non vult mortem peccatoris, sed ut magis convertatur et vivat, qui Chananaeam et publicanum non solum vocavit ad poenitentiam, sed et traxit ‘) Ranke Engl. Gesch. I. 72. 1. 3) U. o. 75. 1. 8) U. o. 76. 1. 4) Pauli Geschichte von England III. 424. 6) Lingard. A history of England 111. 48. London 1837. t 16*
