Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
14 pedig a nyilvános rend legbiztosabb támasza vala, bízták és így jelentékenyen emelték ennek külső hatalmát és befolyását.8) Másrészről az egyháznak is érdekében volt, hogy a fejedelmek és világi nagyok számos támadása és túlkapása ellen mennél több biztosítékot szerezzen magának, mert ezek gyakran boszú- vagy birvágyból püspököket és papokat börtönöztek be, raboltak meg, bántalmaztak és helyüket mással pótolták.9) 11. A két hatalomnak szoros egyesülését valamennyi középkori államban a társadalom közjólétének lényegéül tekintették. Együttes működésükben a kereszténység már előbb is a termékeny és áldásos állapot zálogát látta, mig ellenkezőleg meg- hasonlásukat kimondhatlan bajok kezdetének és okának tekintette.1) Azért valamint az egyház engedelmességét a világi fel- sőbbség iránt,2) úgy a királyok engedelmességét az egyház iránt mindenkinek szivére kötötték.3) A két hatalom szoros egyesülése és a papság kiváló állása — úgyszólván — magával hozta, hogy a fejedelmek az egyházi törvényeket tekintélyük- és az áltatok szabott külső büntetésekkel szentesítsék. A keleti császárok az egyetemes zsinatok határozatait rendszeresen magok is megerősítették és azoknak a birodalmi törvények erejét kölcsönözték, minek következtében azokat külső büntetések terhe alatt is mindenkinek n.eg kellett tartania.4) A germán országokban az egyház sokkal bensőbb viszonyban állt az állammal és a népek durvasága még sokkal szükségesebbé tette a külső büntetések alkalmazását. A karolingi törvényhozás szorosan ragaszkodik az egyházi kánonokhoz ;5) Spanyolországban a zsinatok megerősítették 8) Montesquieu Esprit des lois L. 31. chap. 19. 9) Ezt bizonyítják az erre vonatkozó számos zsinati határozatok, pl. a troyesi 878, a triburi 895, c. 7., a trosleí 909, a hohenaltheimi 916. (Hefele IV. 513, 533, 548, 557) stb. ') Ivó Carnot, ep. 238: Cum regnum et sacerdotium inter se conveniunt, bene regitur mundus, ep. ad Hug. Lugdun. (Floss die Papstwahl unter den Ottonen 172. 1.) regnum divisum et sacerdotium, sine quorum concordia res humanae nec incolumes esse possunt nec tutae. 2) A rom. 13. 1. stb. Péter I. 2, 19 szerint Aug. [c. 24. C. XXIII. p. 5; c. 98. C. XI. p. 3.] Tért. Apol. c. 30 de idol. c. 15. Hier, in Tit c. 3. Orig. c. Cels. V. 37. Nicol Myst.ep. 1. ad Amiram Cret. [Mai Spicii. Rom. X, II p. 61.1. 8) Capital. Franc, t, I. p. 437. *) Justinian. Nov. 131 c. 1 Cod. I 1, 7. 8. k. 6) Analyse des Capitulaires Ceilliernél Hist, des auteurs K. XVIII. p. 380.
