Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
196 után a pápai székre nézve. Ö az egyházi választó fejedelmekre1) Prato tábornok által befolyását érvényesíté, míg maga nyilvánosan a francia herceg javára látszott működni. így 1808. nov. 27-én Frankfurtban lützelburgi Henrik egyhangúlag megválasztatott és a pápa fölkéretett, hogy öt császárrá fölkenje és megkoronázza. Az 1309-iki január 6-ikán Aachenben német-római királylyá koronázott VII. Henrik ünnepélyes követséget küldött Avignonba és a felkenés és megkoronázás ígéretét vette, mi a beálló egyetemes zsinat miatt csak 1312. febr. 2-án történhetett meg Rómában sz. Péter templomában. Henrik követei a pápa és egyház2) ótalmazása iránt szokásosan esküt tőnek, mit ez későbben Lausameban 1310. október havában megújított. 1311. jan. 6-án Milanóban elnyeré a lombardi és 1312. jun. 29-én Laterán- ban a delegált bibornokoktól a császári koronát.3) Henrik császárságát világuralomnak tartván minden királyt alattvalójának tekintett. Azonban nem lévén képes a pártok fölé emelkedni, nem- f okára csak a gibellinek vezére lett. Összeütközésbe jött Róbert nápolyi királylyal, kivel mint hűbéressel bánt, holott ez csak a provencei grófságot birta mint hűbért. Midőn V. Kelemen hivatkozván a római egyháznak tett esküjükre — mi még Henrik császár koronázása előtt történt4) — mindkét részről fegyverszünetet és seregeiknek Rómából való kiszólítását sürgette, VII. Henrik rőtszakállú Frigyeshez hasonlag egy sereg jogtudóstól környezve5) ezeknek véleményezése szerént a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy őt és hűbéreseit egy sorba állítsák, rá hűség esküt fogjanak, mit ő sohasem tett, és így a császári méltóságot tiszteletlenséggel illette. Mindazáltal a pápa iránti szeretetből kijelenté, *) *) Christophe Geschichte des Papstthums während des 14. Jahrhunderts. Aus dem Franz, von Dr. J. F. Ritter. Paderborn, 1853. 1. köt. III. k. 173. 174. 1. 4) Pertz Leg. II. p. 492. seq. Rayn. a. 1309. n. 10. seq. Hefele VI. 383. 1. Phillips KR. III. §. 132. 276. stb. 1. 4) A Romani Principes c. §. Dudum II. 9. in Clem. Henriket császárnak nevezi; tunc Romanorum regem, és mondja, hogy a pápai irat in notitiam dicti Henrid ad Imperium jam promoti jött. Ez a császárkoronázás előtt készült és csak ezután jutott Henrik tudomására. 6) Barthold Römerzug Heinrichs VII. II. köt. 279. 1.
