Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
167 ben a pápát kényszeríteni lehetne, hogy bármely zsarnokot, fél- eszíít, pogányt vagy eretneket a kereszténység védurává fölkenjen és koronázzon. Ince az itt hangsúlyozott igények mellett hivatkozhatott volna még VIII. János tolebb (4. §.) idézett szavaira is, valamint a Karolingiek korából a pápák példáira, midőn több király közöl választottak egyet császárrá. A. császárságra választó joggal a pápák birtak; ha azt most a német fejedelmek birták, ezt törvényes úton csak előbbi tulajdonosaik-, a pápáktól szerezhették.9) A pápa különbséget tesz : a német fejedelmek 10) ősi szokás és megdönthetetlen jog szerént választják ugyan királyukat ; hogy azonban királyukban egyszersmind a leendő császárt is választják, csak a római szék jóváhagyása folytán teszik. A fenálló jog a német királyt, mint rex Romanorum in imperatorem promovendus-t jelezte.11) Ezen előléptetés fölött a pápának kellett Ítélnie, minthogy egyszersmind egyházi hivatalról volt szó és az egyháznak meggyőződést keile szereznie, vájjon a megválasztott csakugyan bir-e a szükséges kellékekkel. Az egyház a kiközösített Fülöpöt nem emelhette a legmagasabb méltóságra, de védur hiányában sem akart tovább lenni ; ennélfogva a pápának Ottót kelle elfogadnia. Ami a követe fölötti panaszt illeti, ezt válaszolja Ince : „Ő sem választó nem volt, minthogy nem ő vitte ki, hogy egyik vagy másik választatott meg; sem biró, minthogy ő semmi ítéletet sem hozott ; hanem csak jelentő a kettőnek történt választásáról ; tehát hatáskörét nem lépte át.“ A pápa határozottan elismeri a német fejedelmek királyválasztási jogát ; azonban ezeknek is el kell ismerniök, mint tényleg tevék is, az ő jogát, hogy a választottnak érdemes voltát a föl9) Grosselin II. 320. 321. 1. 10) A választófejedelmi testületére, mely akkor nem létezett, nem gondoltak. Csak hollandi Vilmos és Habsburgi Rudolf megválasztása óta találjuk ennek nyomait. Phillips 199. 1. 11) Ezen, itt a pápa által használt kifejezés IV. Károlynak 1356-ki bullájában is megvan c. 1. §. 1. 2., hasonlag más pápáknál is L. Oienschläger : Erläuterung der goldenen Bulle. Urk. 46. 1. Cap. 2. §. 1. a bullában ez áll Rex Romanorum futurusçpie Caesar. A reg. Innoc. ep. 15. 1010. lapon olvassuk : Cum imperialis corona sit a Romano Pontifice concedenda, eo rite prius electo in principem et prius in regem legitime coronato, talem secundum antiquam et approbatam consuetudinem libenter ad coronam suscipiendam vocabimus.
