Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

157

birtokában volt;4 5) TI. Honorius ennek Németországban királyivá történt megválasztatását, mely a hagyomány nyomán a császári koronára bizonyos igényt, elsőségi jogot — ius ad rém — kölcsönzött, jóval előbb megerősítette,6) épen csak a császári korona osztogatása tekintetéből, minthogy a királyok különben semmi megerősítésre sem szorultak. Lothár császárral, kinek ő a római széknek örökségbe hagyott mathild-féle birtokot hűbér gyanánt engedte át, II. Ince a legjobb egyetértésben maradt“). Lothár utódja III. Konrád soha sem volt császár és csak úgy tekintetett, mint király; a német uralkodót azonban már a „rómaiak királyának“ nevezték,7) minthogy kilátása volt a császári méltóságra. Csak néha-néha vette elő Konrád a császári címet és fogadta el másoktól is. A rómaiaknak hozzá, mint királyukhoz intézett kérelmeire nem hajolt, inkább épségben tartá az akkor-tájban népiz- gatók által szorongatott pápa iránt a baráti viszonyt.8) Ép oly kevés kedve volt Kőtszakállú Frigyesnek is a közi ár sasági rómaiak kecsegtető ajánlatainak engedni, melyeket inkább csipős beszéddel utasított vissza.9) Ő a korábbi császárokhoz hasonlólag a pápától akart megkoronáztatni; e célból már III. Jenővel érintkezésbe lépett és 1155. jun. 18-án IY. Hadrián által meg is koronáztatott.10) A pápa által császárrá való koronáztatást sehol sem tekintették üres cerimoniának ; ezt nagy jelentőségű és ünne4) Otto Fris. Chron. VII. 18. Sugor in vita Ludov. VI. Chron. Maur. a 1133. Baron, h. a. n. 1- 4. Jaffé p. 571.

5) II. Ince a német püspökökhöz 1130. jun. 20-án ezeket irja [Jaffé 1. c. n. 5321.]: Praedecessor siquidem noster f. m. P. Honorius pro unitate Ecclesiae conservanda et statu imperii in melius reformando, quod a vobis de eo [Loth.] tactum fuerat, auctoritate apostolica confirmavit, ipsumque, pro suscipienda imperialis dignitatis plenitudine ... ad sedem apostolicam evocavit. Cf. ep. ap. Mansi XXI. 428. S. n. 5320.

6) Jaffé n. 5461 5543. p. 571. 576.

’) „Rex Romanorum“-nak nevezi III. Eugen 1146. dec. 11. levelében, valamint sok későbbiben is. [J. n. 7273. 6305. 6333. 6343. p. 624. 626. 628.] Csupán egyszer fordúl elő vagy a fogalmazó, vagy a tisztázó hanyagságából Imperator [J. n. 6402. p. 632.] talán a nemsokára bekövetkezendő koronázás reményében.

s) Otto Fris, de gest. Frid. I. L. I. c. 28 Wiebald. ep. 211. 212.

9) Otto Fris. 1. c. II. 21. Baron, a. 1155. n. 9. seq. Hefele Cone. V. 475. stb. 1.

10) Otto Fris. L. IL c. 23. Jaffé p. 663;