Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

152

okmányban a császári méltóság iránt semminemű rendelkezés sem történt, ámbár ez legkönnyebben vitát támaszthatott volna; a három fiúnak együttesen szivére köti, Martell Károly, Pipin és atyjok példája szerént a római egyháznak védnökségét és felvirágoztatását. Minthogy itt Itália felett, azonban csak szent Péter birodalma határáig terjedő rendelkezésről van szó, a császári eím feletti hallgatagság nehezen fejthető meg azok előtt, kik a császárnak ez iránt teljes rendelkezési jogot tulajdonítanak ;4) azonban könnyen felfoghatóvá válik, ha tekintettel vagyunk a pápai jogokra.5) Nagy Károly ugyan Lajost, fiát kormánytársul fogadta és császárnak kijelelte; azonban ez kétségkívül a pápa6) beleegyezésével történt, ki a 806-odiki osztozkodási módozatot jóvá hagyta;7) ezután Jámbor Lajos 816. IY. (Y.) István pápa által császárrá koronáztatott. I. Lothár atyját Lajost arról értesítő, hogy Paschal pápától (823. ápr. 5.) áldást, a császári méltóság kitüntetését és címét elnyerte,8) mit nem mondhatott volna, ha nehány év előtt atyja által kormánytársul való felvétele neki a császárságot állandóan és visszavonhatlanul biztosította volna. Azonkívül ő a császári címet is csak a pápai koronázás óta viselte.9) Lothár fiát, II. Lajost hasonlóképen 850. IY. Leo pápa kente fel és koronázta meg ; ezen császárnak kelt erélyesen pártjára 865. I. Miklós és Kopasz Károly birodalmában azt sürgette a püspököktől, hogy neki lehetővé tegyék Isten-védte császárságának, — melyet ő az apostoli főpásztor áldása és felkenése folytán elnyert, — az egyház megdicsőítésére irányzandó kormányzását.10)

4. II. Lajos halála után VIII.’ János pápa Német Lajos

4) De la Bruére Hist, de Charlemagne, t. II. p. 170.

s) Gossolin 1. c. 312—314. 1.

6j ib. 319. 1.

’) Einhard. Ann. a 806. p. 193. Jaffé Reg. p. 218.

8) Mabillon Acta O. S. B. Saec. IY. p. 513.

9) Bianchi 1. c. §. 5. n. 1—3, hol Bossnet feltevései is megcáfolvák, melyek ismét pár újabbat támasztottak. L. Deféns. deci. Cleri Gall. P. I. L. II c. 37. seq.

,0) Nicol, ep. 26. Mansi XY. 288. Jaffé n. 2104. p. 247. Hefele Conc. IV. 282. 1.