Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
121 politika fölhányása annál kevésbbé jogosult, minél kevesebbet kell Henrik párthívei miatt másnak szenvednie, mint neki magának ; hogy ő egy párthoz sem szegődött és, ha küldöttei a szivükre kötött meghagyással ellenkezőleg cselekedtek, nagyon sajnálja, de ő az igazságosság ösvényéről le nem tér. ]) Csakis 1080. márc. 7-én újította meg az újabb kihágásokkal vádolt Henrik ellen egyházi Ítéletét és ismerte el Rudolfot királynak.2) Más részről Henrik hívei a pápát ismételten letettnek nyilvánították és jun. 25-én III. Kelemen név alatt a többször kiátkozott, szentségáruló Guibert, ravennai érseket választották ellenpápául,3) Rudolf halála után (1080. okt. 15.) Henrik Olaszországra fordította figyelmét, hogy az ellenpápát székébe ültesse. VII. Gergely roppant szorultságba jutott; csak az eddig hozzá kevéssé bizalmas Guiscard Róberttól várhatott e földön még segélyt. „Igazán csudálatos a bátorság, melylyel Gergely a saját 1 étéért folytatott harc közepette is szem előtt tartotta minden világrész egyházainak szükségét az egyes személyek- és zárdákéig ; szintúgy csudálatos a rendíthetetlen nyugalom és szilárdság, melyet a legnagyobb veszélyekben tanúsított a nélkül, hogy elveiből csak egy mákszemnyit is föladott volna. Saját Ínsége egy pillanatra sem tarthatta őt vissza, hogy apostoli méltósággal és erélylyel, sőt intve és büntetve, még a földi nagyok és hatalmasokkal szemben is föl ne lépjen mindenütt, a hol csak az ügy szentsége és kötelessége azt követelni látszott.“ 4) 9 Altmann passaui püspök-és Vilmos hirsaui apátnak 1081. azt irta Gergely *), hogy ő Henriknek az Alpokon történendő átvonulásától nem retteg, hanem az állhatatos Mathild őrgrófnő számára német segélyt kívánna ; inti a németeket, ne siettessék szerfölött az uj királyválasztást, nehogy méltatlanra essék választásuk -, a megválasztott pedig tartozik oly esküt tenni, mely az egyháznak megadja a szükséges biztonságot. Pöl is hatalmazta Altmann követet, hogy a Henrik pártjától áttérőket barátságosan ») L. VII. ep. 3. p. 547. J. n. 3867. p. 432. seq. 2) Mansi XX. 531-534. 3) Ecceh. Chron. h. a Pertz Ser. VI. 203. Decret. Brixin, ib. Leg. II. p. 51. *) Hefele 146. 1. ’) L. IX. ep. 3. p. 667 seq. ep. 10 p. 674. seq.
