Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
II. A világi fejedelem és a szentszék
106 len ótalmazni.3) Ez volt akkor bizonyára a legjobb védelem, külső kellemetlenség ellen. 4) A fejedelmek inkább sejtették mint ismerték azt, hogy mivel bírói kényszer a népjogot nem támogatá úgy, mint a tevőleges államjogot, és annak megsértését csak ritkán lehetett kielégítő anyagi eszközökkel megtorolni, kivált a részes országok nagy távolsága miatt, elveinek megtestesítéséhez nagy mérvben a lelkiismeret közreműködése, a vallás befolyása, a kereszténység főkormányzójának hatalma kívántatik.5 * *) Érezték azonban és igen jól fogták föl a helyzetet, mely a keresztény államokban belső szükségből illeté az általános egyházfőt, mint az egységes keresztény család atyját, a keresztény igazságosság képviselőjét, a jogtalanság és a kihágások boszulóját, ki személyválogatás és tekintet nélkül egyéni érdekre, egyedül Isten előtt lévén felelős, a nemzetközi viszályokat kiegyenlítheti, elintézheti, eldöntheti. „A népjog kifejlése két föltéttől függ : 1) azon foktól, melyre jutott a népeknél az emberiesség eszméje, 2) az érintkezéstől, melyet azok egymás között tapasztalnak és éreznek. Mindkét szempontból sokat tett a kereszténység és az egyház, mint az összes nemzeteket átölelő, látható társaság, és a római birodalom föloszlása után az ujdon államok között közös érdekeket és népjogot létesített, mely az egyház rendszabályai és törvényei közé vétetvén föl, attól és fejétől nép-tői vényszékhez hasonlólag_ kezeltetett és az egyházi kiközösítés büntetése által oltalmazta tott.“8) 22. A pápák ezen helyzetével összefügg az is, hogy a ka- tholikus fejedelmek kormányzatuk különösen fontos cselekvényeíre nézve gyakran kérték és kapták a pápai jóváhagyást. így hagy3) Innoc. L. XII. ep. 102-104. p. 116—118. a. 1209. 4) Ferrand Esprit de l'histoire t. II. Lettre 47 p. 494. 5) Ancillon Tableau des révolutions du système politique de 1’ Europe t. I. Instrod. p. 133 s. : „A középkorban, midőn különben semmi társadalmi rend sem volt, talán egyedül a pápaság menté meg Európát a teljes barbárságtól. Ez állapította meg a viszonyokat a legtávolabb fekvő nemzetek között, ez volt az egyetemes központ, az elszigetelt államok központja. Ez volt a legfelsőbb itélőszék, fölállítva az általános fejetlenség közepette, melynek Ítéletei noha époly tiszteletreméltók voltak, mint a mily tiszteletben tartották is ; ez hárította el és tartotta fel a császárok kényuralmát, pótolta az egyensúly hiányát, csökkenté a hftbérkormány-okozta károkat.“ ®) Walter Naturrecht und Politik 464. §. 451. 1.
