Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Görögország

XLIX. FEJEZET.

Polgárháborúk.

JÍYILVÁNOS CSAPÁSOK ÈS ERKÖLCSI OKAIK.

A rendkívüli jólét igen rövid tartamú szokott lenni; a gazdagsággal karöltve jár a tétlenség, a fényűzés, erkölcsi romlottságot idéz elő. A hatalomgyakorlás következtében az uralkodók igen gyakran érzéketlenekké, sőt nem ritkán kegyetlenekké fajulnak. A siker által eredményezett dicsőség véres ellenségeskedéseket támaszt. A féktelenség kicsapongásai, a kényuralom kegyetlenségei, a polgárháború pusztításai valának azon bajok, melyekbe Görögország sülyedt De nem is lehetett máskép ; a spártai királyok közül többen irigység áldozataivá lőnek ; ez okozta a békóba vert Miltiades halálát is Athénben. Ugyanaz háttérbe szorítva Themistokles és Cimon tekintélye, de főkép dicsősége által száműzi őket.>) Hasonló sors érte cserépszavazat következtében az igazságos Arisztidest is, ki reábirván a szövetséges városokat Deloszban a hadi költségek fedezésére állapítandó közkincstár felállítására, biztos alapra fekteté Athen katonai uralmát. A haza, mely ily méltatlan hálával jutalmazá sza- badítóit, nem lehetett soká boldog. A hűtlenség, mely ép oly vakon mint igazságtalanúl uszítá Athént dicsősége szer- *)

*) Diodor. XI. k. 54. fej.

5*