Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Görögország

48

kezeivel alkotta Minerva aranyszobrának dicsőségét Fidias magának tartotta fen. Lángesze már akkor létrehozta az olimpi Jupiter szobrát; oly mű ez, melynek egy század sem tudta párját teremteni,'s melyet az eleabeliek emez istennek a pizai zsákmányból épített nevezetes templomában állítottak föl. Párosi márvány oszlopsorok, több soros hornyolt oszlopokból alkotott csarnokok, bronz ajtók, rakművü (mozaik) kövezetek, párkányzatolc, melyekre a hősök nagy tettei s a nemzet győzelmei valának vésve, szépíték ez épületeket. Bámulatra méltó a templomok, szobrok, oltárok, fürdők, tanodák és oszlopcsarnokok meglepő sokasága, melyek Athént disziték.

„A földművelés, mely Attika lakosainak mindig főfoglalkozásuk volt, e korban fejlődött ki legjobban. A köztársaság tengerészeié uralkodott a tengereken ; a legtávolabb vidékekkel űzött kereskedelem kalózhajóinak hatalmában volt; Pireus raktárai fákban, fémekben, s mindenféle, a hasznos — és szépművészetekhez szükséges tárgyakban bővelkedtek; a kereskedők Italia, Sicilia, Ciprus, Lidia- és Pontusba fényűzési cikkeket szállitottak. A himettusi méz keresett árucikk volt. — A lakomák alkalmával asztalra került ciprusi borokat nyáron át jégben hűtötték. A gazdag polgár asztalait és személyét télen a leggyönyörűbb virágok ékiték. Ibolya vagy rózsa koszorút viselni, nem volt nekik elég, ezeken kívül a legkellemesebb illatu folyadékokkal- kenték be testüket. A hangjok- vagy tollazatuk által föltűnő madarak hajhászata valódi szenvedélylyé lön. A folytonos szomorujátékok művészi díszletekkel szépített márvány termekben adattak elő.“ *) 1

1) Ponqueville: Göröghon, Perikies százada.