Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Perzsia
24 A nagyravágyás Dáriust is betörésre készti Szkithiába. A szidták azonban magukkal vivén nyájaikat, a nőik- és gyermekeiket hordó szekereket s állandóan észak felé vonulva, kimerítik a perzsa sereget jégsivatagjaikon tett végnélküli útjában. A hasztalan hajhászatban kifáradva csatára liivja fel őket Dárius. Ezek azt felelik : „Nincsenek városaink, nem művelünk földeket, melyeknek birtokát és sérthet lenségé ellened védelmeznünk kellene. Egyedüli birtokunk atyáink sírjai ; kisértsd meg ezeket lerontani s meglátod : tudunk-e harcolni?“1) Ha Dárius a szegény szkiták puszta, északhava alatt sinlődó vidékének elfoglalása helyett megelégszik a roppant gazdagság békés élvezetével, melylyel őt az Űr dúsan megáldá oly föltétellel, hogy egy részét Judeára fordítsa, nem érték volna oly megálázó csapások. Xerxest még telhetetlenebb nagyravágyás az egész földkerekség meghódítására ösztönzi. Görögország meghódítása után ki is mondja tanácsa előtt, hogy a perzsák birodalmának az égboltozaton kivül egyéb határa nem lesz: „A nap nem fogja többé világosságát oly tájra lövellni, mely ne volna a mi határunk ; mint Európa ura világbirodalmat fogok alkotni s a rabszolgaság igája kiterjed majd különbség nélkül minden emberre.“2) E célra egy lehető legfélelmesebb hadsereget szervez, aminő addig aligha létezett. Népei közül egyik lovasságot, másik hajókat, ez gyalogságot az hadikészüléket szolgáltat neki. Hajóhadának átkelhetése végetti fitogtatásból keresztülmetszeti Athos hegyét ; a tenger eltűnik hajóinak száma és a föld csapatainak Ázsia összes erőit egyesitő sokasága alatt. A hellesponti tengerszoros fölött emelt híd összeköti Ázsia és Európa partjait, mely azonban egyéb szerencsétlenségek előjátékaként vihar következtében bomlik szét ; mi miatt, ha a görögöknek hihetni, Xerxes megboszulja magát a tengeren, megostorozván és láncra kötvén azt : Urad és mestered — úgymond — ezen büntetéssel illet, mivel őt *) Herodot IV. k. 127. f. 2) Herodot VII. k. 8. f.
