Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Perzsia
11 latkozattal bátorítá, hogy őt az Istenség vezérli ; a zsákmány zsengéinek feláldozása által tettleg elismeré, liog egyedül általa jutott a város birtokába. 1) A zsidó nép felszabadulása és egyháza szabadsága volt tehát Cirus babiloni küldetésének az Űr által eszközölt főoka s a hódító sietett is végrehajtani a végtelen irgalmasságnak céljait Juda fogságban levő gyermekei irányában, mihely az isteni igazságosság boszuja e bűnös várost utól- éré. Cirus, a perzsák királya uralkodásának első évében felébresztő ennek szellemét az Úr, hogy teljesedésbe menjen az Úrnak Jeremiás által kimondott igéje, s Cirus következő felhívást hirdetett ki egész királyságában : „Ezeket mondja Cirus : a föld minden országát nekem adta a mennynek Ura Istene s ő parancsolta nekem: hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, mely Júdeábán vagyon. Ki van közőletek az ő egész népéből ? Legyen vele az ő Istene. Menjen föl Jeruzsálembe, építse fel Ura házát és mindnyájan a többiek, akárhol laknak, segítsék őt aranynyal és ezüsttel“ Erre felkelének az atyák fejedelmei Judából és Benjáminból, a papok és sokan az Izraeliták közül, hogy felmenjenek az Úr templomának építésére. Felállítván pedig az oltárt, reggeli és esti áldozatot mutattak be az Úrnak.2) Ki nem látná be a hódító hatalmába került Juda nemzetségének e gyorsan történt fogság alóli felszabadításában, ezen a többi zsidókhoz intézett rendeletekben, — hogy kincseikkel segédkezet nyújtsanak, — a szent edények ezen visszatérítésében, miszerént Cirus küldetése a zsidó nemzet helyreállítására s a templomnak újból történendő fölépítésére irányul a végből, hogy ott ismét áldozatokat mutassanak be az emberi nemért s hogy ott az emberek üdvösége- ért hozandó nagy áldozatnak előképét folytassák? Jóllehet a győző valódi pogány, mégis a magasságbeli parancsai végrehajtójának vallja magát : „Az égnek Istene parancsolá ne‘) Xenophon, Kyropädia VIL k. 5. f. 2) Esdras I. f. 1—4. v.
