Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Római Birodalom
300 tömeges kivégzéseket, különös kivégzésekben gyönyörködtek : igy az egyiknek nádszeget verettek körmei alá, a másiknak hasát vágták fel és beleit tüzes vassal forgatták ; másoknak ismét orrát, füleit vágták, vagy fejbőrüket nyúzták le. Mind e büntetéseket az elnöklő prokonzulok, helytartók, római bírák parancsolták, a római pogány katonák és polgárok pedig biven teljesítették azokat. *) A birodalom egyik szélétől a másikig nem lehetett mást látni, mint kész máglyákat, kinzó-eszközöket és a keresztények folyamként ömlő vérét. Azonban habár a vértanúk mindenütt halált szenvednek is, Isten mégis mindenütt diadalmaskodik szentjei által. Legyőzi a zsarnokok dühét szolgái tántoríthatatlan állhatatossága és változatlan béketürése által. Diadalt arat a halálbüntetések fölött hívei hős erélye és rettenthetetlen bátorsága által. Elnémítja a halált a vértanuk kimúlását követő számtalan csoda által. A népek és városok-, a birodalom és fejedelmek fölötti uralma mindenütt nyilvánul üldözött egyháza érdekében müveit csodáiban, melyek mindenfelé az általok rettegésbe vagy csodálkozásba ejtett tartományok szemeláttára történnek. Hiába zajongnak a Róma által fölizgatott nemzetek, hiába szőnek a népek fekete terveket ; hiába lázadnak föl a föld királyai és a fejedelmek hiába esküsznek az Úr és fölkeltje ellen, mondván : „Szaggassuk el kötelékeit és rázzuk le magunkról igájokat !“ A mennyekben lakó kineveti őket, és az Úr kigúnyolja őket. Akkor szól nekik haragjában és búsulásában megháboritja őket.a) Kövessük ez uralmát a Magasságbelinek az üldöző birodalomban ! * 2 ') Özséb, Egyh. tört. VIII. k. 12. f. — Római martyrologium 2) II. Zsolt. 3, 5. V.
