Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

LXX, Fejezet

A vértanúság magasztossága.

JJldÖZÉS piOKLECIÁN ALATT. pÎARALLAH BÁTORSÁGA.

p. FELÁLDOZOTT LEGIO. j^ALESTINA VÉRTANÚI.

A birodalomra nehezedő csapások, de különösen a kereszténység folytonos terjedése felébresztik Dioklecián és Galér a pokol e segédeinek és a bálványimádás hiveinek gyűlöletét, miután a bálványimádás az erkölcsökben féktelen szabadságot, a hatalom kezelésében pedig zsarnoki önkényt engede nekik. E gyűlöletet a bálványok papjai még inkább szítják, kik már nem osztogathatnak jóslatokat, mert az igazak jelenléte elnémítja őket. A keresztények ellen indított szigorú parancsok nyitják meg a tiz általános üldözés között az utolsót, de egyszersmind a leghevesebbiket. E parancsok meghagyák, hogy a keresztényeket mint az állam és az istenek elleneit méltóságuktól, vagyonuktól megfoszszák, magokat kínpadra vigyék és kivégezzék, templomaikat feldúlják, vallásos könyveiket pedig elégessék. Ekkor, mondja Lak- tancius, huzamos mély sóhaj vonült végig a földön, mert a három vadállat, Dioklecián, Galér és Maximilián dühe kelettől nyugatig terjedt el. x) Az embereket addig vesszőzik,

*) Laktancius, Az üldözők haláláról, 7. és 8. f.

IS*