Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Római Birodalom
283 keríté Appoloniát, kiveré fogait, majd máglyához vezeti, melyre e bámulandó szűz önkényt rohant. Serapiont az ütésektől egészen összezúzva, háza tetejéről dobta le ; Juliánt kegyetlenül megvesszőzte és nyilvánosan megégette ; liason- lag Makárt, Merkuriát és Dionisiát a legkeresettebb kínzások után kivégzé, Dioskort pedig egy tizenöt éves, erényes ifjút kínzásokkal akarta bitétől eltántorítani. Mindezek dacára az alexandriai egyház ez oszlopai tántorítbatatlanok maradtak Intőkben. E vértanúk most a boldogság honában élvezik Jézus Krisztussal állhatatosságuk jutalmát, s egykoron vele együtt jövendnek el megítélni a világot.“ ') Szmirna-, Antiochia-, Lampszak-, Toulouse-, Nîmes-, Marseille- és sok más városban ezrekre megy a vértanúk száma. Sz. Saturnint, Languedok apostolát, kisded templomába mentében megragadta a nép és bőszült bikához kötötte, mely a Kapitolium lépcsőihez nyomván őt szétzúzta ; Sziriában megégették sz. Asklepiadest, Nikomediában sz| Luciánt és Marciánt. A birodalom talaja keresztény vértől piroslik : a Mindenható boszúja kitört. A főbb városokban dögvész dühöng és addig tart, meddig az üldözés. A barbárok betöréseikkel dúlják a tartományokat, melyekben több mint százezer lakót kiirtanak. Amint e zsarnok a góthok és szittyák ellen indul, kik Dáciát és Mősiát elfoglalták, Gallus, ki egy hadszakaszt vezetett, elárulja őt; mire a Dunát környező mocsárok közé csalatván, a barbárok körülfogják és vele együtt seregének legnagyobb részét lemészárolják. Még tisztességes temetésben sem részesült : teteme a vadállatok és keselyűk gyomrában leié sírját, mint ezt az Úr ellensége megérdemlő.* 2) A Duna mocsáros posványáiról térjünk vissza Itália szép virányaira, hol az áruló uralkodik. Ostia városában törvényszéket állított föl ; egy Rómából kiküldött helytartó Ú Sz. Dénes levelei. Özséb Egyh. tört. VI. k. 40., 41., 42. s a k. f. elszórva. 2) Laktancius, Az üldözők haláláról, 4. f. ; Zozim, Rom. tört I. k.
