Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
88 ellenszegülésökhez híven Sándor által legyőzettek volna, úgy ő sem az országot sem a kormányformát nem kímélte volna meg; vagy legjobb esetben nagy terheket és a macedón jármát vetette volna a legyőzőitekre. Isten ezt nem en- gedé, mert azt akarta, hogy népe szabad maradjon s a szolgaság helyett védelmezőt találjon, kinek seregeiben és tartományaiban a héberek az ő neve- és tiszteletének ismeretét terjeszthessék. Ezért csillapítja ő maga a támadó haragját, ezért indítja őt Judea igaz hivői és az idegen országokban lévő igazhitű zsidók iránt tanúsítandó kedvezményekre, míg az elpártolt Szamariától —bár az is hébernek nevezi magát és a hódítót hasonló örömnyilvánításokkal fogadja — ezeket megvonja. Hasztalanul kérték Sándort, hogy az ő városukat is meglátogassa és templomukat jelenlétével megtisztelje ; ő ezt tenni vonakodott, látogatását más időre halasztván. És midőn a hetedik évben — minthogy akkor a földbe magot nem vetettek - - az adó elengedéséért hozzá folyamodtak, azt válaszolá nekik, hogy e kedvezményben csupán a zsidókat része • „i. *) Ama nép mellőzése, mely ugyanazon országban lakot' s melyet a görögök ugyanoly vallásunak tartottak, csakis az isteni befolyásból magyarázható. A hűtlenek visszaéltek volna előjogaikkal a tévtan terjesztésére: az izraeliták az igazság terjesztésére használják azokat. „Sándor—jegyzi meg Freudenfeld—a gondviselés eszköze volt, mely fényesen használta fel ez eszközt azon pillanatig, melyben széttöré. A gondviselés nem elégszik meg azzal, hogy a hódítót minden ösvényén kiséri, minden cselekedetét igazgatja, hanem azt, kit terveinek kivitelére választott, erre ki is képezi. Mindez nem azért történt Sándorral, hogy alakítson valamely nagy birodalomnak alkotmányt és törvényeket adjon, melyek annak fenmaradását biztosíthassák : neki kelet minden népét föl kelle keresnie, azok nagy részét a homály- és elhagyatottságból kiemelnie, közöttük egységet alkotnia, Európa és Ázsia között eddig ismeretlen és a ') Josephus, Antiqu. Jud. XI. k. 8. f.
