Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Bevezetés

42 geren való átmeneteit fölhozza, de csak annak megmutatá­sára, hogy azon hely apály alkalmával járható volt. 1) Asszíria és Perzsia történelmének sérthetlensége sem ré­szesült sokkal több figyelemben. Néhány Berozusból szárma­zott töredékben, melyek a pusztulást kikerülték, fölfödözték, hogy az asszírok nemzeti büszkeségökben maguknak oly régi eredetet tulajdonítottak, mely a világ teremtését több száz évezreddel hátrább helyezte. Jóllehet ezen állítás teljesen alaptalannak bizonyult, mégis azonnal elvetették a földtani emlékeket úgy, mint Herodot időszámítását is, mely e pont­ban a mózesivel csaknem megegyezik ; elvetették a föld­gömb teremtését ; azt az idők éjjébe siettek visszahelyezni, hogy szent könyveinket, melyek erkölcstana reájok nézve kissé ké­nyelmetlen, csalásról vádolhassák. Jeruzsálem bevételét és a babiloni fogságot fölötte sok történetiró, kiket itt megtá­madunk, a puszta hódítás természetes következményeként adja elő. Rollin figyelemre méltó vizsgálódásait, melyeket egyébiránt más tekintetben ugyancsak kizsákmányoltak, ezek­re nézve megvetik ; hisz ezek által kényszerítve lettek volna megvallani, hogy Isten a népeket bűneik miatt épen úgy, mint az egyes embereket is már itt alant bünteti; már pe­dig jól tudjuk, hogy a lelkiismeretek felzaklatásától minde- nekfölött irtóznak. Hasztalanul lapozzuk műveiket, sehol sem találjuk meg Judit és Eszter drámai történetét. De azért ne higyük, hogy a hősnőktől való idegenkedés az, mi őket arra bírja, hogy ilyesmit meg se említsenek. Sőt inkább nézzük a dicsőítés mily kimeríthetlen dagályával árasztják el Semiramist, kinek tömérdek, általa sohá sem létesített remekművet tulajdoní­tanak; mily bámulattal viseltetnek Artemisia harcias szel­leme iránt; mily zajjal rohantatják Ázsián keresztül a ret- tenthetlen amazonokat, a nélkül, hogy biztosan tudnák, váj­jon léteztek-e valóban. Honnét tehát, hogy az irás e két ,) Champollion- Figeac, Egypte ancienne, p. 17. E munka, ezen hibák kivételével igen nagybecsű.

Next

/
Thumbnails
Contents