Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Assziria
nak majd mászkálni a gyönyörűség épületeiben. ‘) Szállj le, ülj a porba Babilon leánya ; ülj a földre, idegen szolgálója ! Nem lesz többé királyszéke a kaldeusok leányának, többé nem hivatol a nemzetek királynéjának. Kevély diadalod közepeit azt mondottad : Népek úrnője leszek mindörökké ; nem fogok ülni özvegyül és tudni a magtalanságról. Halljad te gonosz kéjenc város, mely magadban bíztál és szivedben ezt mondtad: Én vagyok! . . . Rád jő a veszedelem . . . Egy szózat hallatszott, mely ezeket ismétlé: Elesett, elesett Babilon!“ LJ) E megjegyzésre méltó jövendölés megvalósulása nem sokáig váratott magára. Babilon ünnepet ül, mely alkalommal szokás szerint dőzsöléssel töltik az éjt. Az istentelen Baltazár lakomát rendez az udvari nagyoknak. Az iszákosság hevében elhozatja a jeruzsálemi templomból elrablóit szent edényeket. Ezekből iszsza udvaroncai- és kéjhölgyeivel együtt a kicsapongás nedvét. Azonban épen e pillanatban megjelen egy kéz s a falra a következő három szót Írja: „Mane, Te kel, Far esz“, melyeket az előhívott Dániel próféta így fejt meg: Számba vette Isten a te országod napjait s véget vet annak. Megmérettél a mérlegben s hiányosnak találtattál. Elosztatik a te országod és a médusoknak és perzsáknak adatik.3) Ezen megfejtés után a vezérek és udvaroncok újra elkezdték kicsapongásaikat, így akarván félelmöket eltávolítani. Cyrus azonban, kihez a próféta szavai által szólott az Űr: „íme ezeket mondja az Űr az ő felkentjének, Cyrusnak, kit kezénél vezetett, hogy meghódoltassa színe előtt a népeket, megverje a királyokat, s a ki előtt megnyitá a városok kapuit : Én előtted megyek, kisimítom a göröngyös utakat, a rézkapukat lerontom, és neked adom az elrejtett kincseket. Az én szolgámért, Jákobért és választottamért Izrael') V. ö. Izaiás 13. f. 2) V. ö. Izaiás 47. f. és 21, 9. 8) Dániel 45. f.
