Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Bevezetés

7

tűzött ki magának, könyvének, melyben vaskemény irályával leírja a régi világ bűneit s egyúttal azt megsemmisítő szerencsétlenségeit, e cimet adja: A gondviselés kormányzásáról. De Gubernatione divina.

Hogy Isten látnokai és egyháza által oly sokszor hozza a világ emlékébe legfelső királyságát, csak azt tanúsítja, hogy minden korban mitsein feledtek el oly könnyen s oly általánosan. A föld hatalmasságai megfeledkeznek róla és sikerökben csak erejök vagy bölcseségök következményét, szerencsétlenségökben pedig a sors csapásait látják. S a népek is ép oly könnyen feledik el, mint az uralkodók : mindent majd a véletlen, majd az uralkodók eszélyessége, gyön- gesége vagy oktalansága által magyarázván ki. Bizonyos iskolák nemzetgazdászai s a bölcsészek pedig még inkább meg feledkeznek erről ; ezen önhitt gondolkodók elméletei szerint Isten örök álmot aluszik dicsőségének örökkévalóságában : a végzet vagy a haladás végzi az ő tisztét, ez uralkodik az embereken s a birodalmakon. íme a múlt ; de ime a jelen is! A régiek nem űzték el vakmerőbben Istent a világ vezérletétől, mint a hogy mi azt tettük.

Vegye kösz önetemet abbé ur, hogy megkisérlette korunk Salvianja lenni, és erélylyel hangoztatta újra, hogy ha a társadalmi világ hajó, azt nem más, hanem csak az Isten kormányozza. A keresztény gondolkozás olyannyira elgyöngült köztünk, a rationalistikus rendszerek zaja, egyesülve a dörgő ágyuk morajával, a gépek sustorgásával, a vaskalapácsok ütésével, a vasszekerek robogásával, annyira megkeményíték fülünket, hogy az igazságot, mely müve alapjául szolgál, nem is tudnék meghallani, ha csak egy, elszigetelt ajak hirdetné. Hogy tehát bizonyságának több hatályt szerezzen, egyesité azt a keresztény korok mindegyikének hangjával. A nagy hyppói püspöktől kezdve a halhatatlan meaux-i püspökig, Isten városától kezdve egész Bossuet értekezéséig az egyetemes történelem felett nincs tekintély, melynek szava viszhangra ne lelne müvében. Szeretem látni, hogy munkájában az üdvös igazság körül az azt megerősítő ünne-