Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Egyptom

XXVIII. FEJEZET.

A bűnök, melyek Egyptom bukását előidézték.

j3ÁLVÁNYOZÁS, ÁLLATIM ADÁS, ERKŐLCSROMLOTTSÁG.

Az egyptomiak a héber nép ottani időzését nem hogy a bálványozás elhagyására használták volna föl, sőt ellenkezőleg arra törekedtek, hogy azt istentelenség- és bálványimádásra tanítsák ; a helyett, hogy az igaz Isten tiszteletét, kit Izrael imádott, elfogadták volna, mind jobban elzárták szemeiket a világosság elől, s párthivekkel együtt az igazság elnyomásán fáradoztak. „Bizonyára méltók voltak, |Jram! — kiált fel a sz. iró, a világosságtól megfosztatni és a sötétség börtönét szenvedni, mert elzárva tartották fiaidat, kik által a törvénynek enyészhetetlen világossága kezdetett e világnak adatni.“ 2) Ezen fáklyát, melyet az Űr Izraelra bízott, hogy azt a polgárosodás központján lobogtassa, s így onnan a tévely sötétségét elűzze, Egyptom visszautasítván, kioltani törekedett: azért saját vakságára lön hagyatva; és soha sem sülyedt nemzet mélyebben az isteni tiszteletben, mivel Isten megengedte, hogy azon nép, melynél az emberi ész fejlettsége a legmagasabb fokot érte el, a legvastagabb s legnevetségesebb bálványozás színhelyévé legyen, hogy megmutassa, mi az önmagára és saját bölcseségére hagyott ember. 3)

x) Ezekiel, 23, 8. 29, 16.

2) Bölcs. k. 18. f. 4—5 V.

8) llollin, histoire ancienne. Egypte II. partie ch. 2.