Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Egyptom

307

tik ezt, kik Sesostris uralmát körülbelül Mózes idejére teszik. Vannak ugyan, kik az ifjabb Champolionnal Sesostris uralkodását azon időre teszik, midőn a héberek a pusztában tartózkodtak, azaz néhány évvel későbbre. E vélemény egyszersmind főtételünk mellett küzd, mely annak bebizonyításában áll, miszerint Isten, midőn Egyptom hatalmának tetőpontját érte el, ruházza reá népe nevelését és tanítását. De már ekkor elég soká élvezte Egyptom e kedvező helyzetet, már régóta műveié a tudományokat s a hasznos művészeteket, midőn a hős megérkezett, hogy hódításai által dicsőségét teljessé tegye. Champollion maga is beismeri, hogy azon korszak, mely Sesostrisét megelőzé, műveltsége által a legfényesebbek egyike volt.x) Mindkét vélemény szerint az izraeliták tartózkodása Egyptomban, a míg ott laktak, a szent- irás legközönségesebb magyarázata szerint 215 évig tartott.

Az elnyomás is, melyet Sesostris kezdett, rá nézve oly vészthozó volt, hogy a történet tanúsága szerint ugyanazon időben vaksággal sújtva öngyilkos lett. Fia Rhamses folytatja a munkákat, melyek Egyptom keleti részeinek megerősítésére irányozvák; csatornákat ásat, a vöröstenger s Peluzium felől várakat építtet, s e nehéz munkára az izraelitákat alkalmazza, kik a szentirás határozott állítása szerint Peluzium szomszédságában s a tanisi síkságon Rhamses és Phitom városok építésével voltak elfoglalva. Az egypto- miak gyűlölték Izrael fiait; éltöket megkeseríték s vakolat- készítésre, téglaégetésre, agyag-gyúrásra s más mindenféle szolgai munkákra kárhoztatták őket. -') Az igaztalan elnyomót az Isten, miként atyját is, tiz évi vaksággal sújtá.3)

Az Úr csak akkor engedte meg ezen üldözéseket, midőn elegendőkép kifejlett népe ezeknek elviselésére elég erős volt; egy pillanatig eltűri a gonosz diadalát, mert meg akarja fenyíteni okozóit, s Izraelt az egyptomi fogságból

') Précis du système hiéroglyphique par Champollion le jeune.

2) Exodus 1. f.

3) Lenglet du Frénoy, Histoire d’Egypte ch. 7. art. 4.

20*