Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
258 Midőn Izrael elpusztulásának ideje elközeledik, Jézus Krisztus tekintettel a zsid j nép gonoszságaira, szemére lobbantja hálátlanságát s egy példázatban kijelenti előtte a bűneire szabott büntetést : „Vala egy családos ember, ki szőlőt ültetvén, bekeríté azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a műveseknek, messze útra méné. Mikor pedig a terményérés ideje elközelgett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőlőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének. Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél, és hasonlóképen cselekvőnek íazokkal is. Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván: meg- ogják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondának magok közt : Ez az örökös, jertek, öljük meg őt és mienk lesz az ő öröksége. És megragadván őt, kiveték a szőlőből, és megölék. Mikor tehát eljő a szőlő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel ? És felelék a zsidók : A gonoszokat gonoszul veszti el, és szőlőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a terméstannak idejében. Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtenni.“ J) Az isteni Megváltó itt a zsidó nép magaviseletét ecseteli, mely megölte a prófétákat, és megölni készül őt magát is Jeruzsálem falain kívül. Azért küldetvén Atyja által, hogy Palesztinát, termékeny földön ültetett kedvenc szőlőjét meglátogassa, s hogy műveseitől a terményt beszedje, keresztülvonul Judeán s ott az élet igéit hirdeti, szelíden fedd. A zsidók azonban inkább csak testiekkel, földiekkel törődnek. Nem akarják benne a várt Üdvözítőt fölismerni. Hiában adja elő a templomban a legmagasztosabb tant, a legtisztább erkölcsöket; hiában viszi véghez szemeik előtt számos és bámulatra méltó csodáit annak bebizonyítására, hogy ő Krisztus, az Istennek fia ; léálcázott képmutatásuk, megalázott büszkeségök, kárhoztatott vétkeik csakhamar vesztére törnek s elhatároz- I I) Máté 21, 33 skk.
