Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
251 lódi király, midőn válaszolá : „Az én országom nem e földről való,“ hanem a magyarázók legközösebb véleménye szerint egyszerűen azt állítani, hogy országa a magasból vette eredetét, nem pedig a megromlott, istentelen és a sötétség hatalmába esett világtól, melyet megújítani jött. Azért jött, hogy az ó-világ omladékain egy új országot alapítson és a sötétség birodalmának romjain oly birodalmat állítson fel, melynek vége nem leend. Jézus Krisztus annyira tudatában van az emberek feletti felsőségének, hogy az apostolok szavai szerint megtiltja a hatalmasoknak, hogy magokat korlátlan uraknak tekintsék: „Ne hivassatok uraknak — mondja nékik — mert egy a ti uratok, Krisztus.1)“ „Általam uralkodtak a fejedelmek2)“ — mondja az örök bölcseség, mely nem más mint az Isten fia, azt akarván azzal bebizonyítani, hogy az uralkodók tőle nyerik hatalmukat. „Mindenek átadattak nekem Atyámtól,3)“ ismétli Istennek emberré lett fia, hogy a földi hatalmasságoknak megmutassa, miszerint tőle függnek és hatalmuk tőle származik. Ő a nemzetek uralkodójának nemcsak vallja magát, hanem eme felsőség minden jogait is gyakorolja Egy földi társaságot szervez — az egyházat, melybe mindenki belépni tartozik. Jézus Krisztus e világi felsőségét védelmezik az egyház tanítói, midőn sz. Ágoston és naz. sz. Gergelylyel így szólnak a fejedelmekhez: „Midőn Jézus Krisztus titeket királyokká tett, nem akart kevélyekké tenni . . . Jézus Krisztus nevében gyakoroljátok a legfőbb hatalmat, tőle vettétek a kardot.4)“ KRISZTUS AZ ÉG ÉS FÖLD ISTENE. A pogányok azt hitték, hogy a Messiás csodái által hires isteni követ lesz ; a zsidók őt, mint égből leszálló Istent J) Máté 23, 10. *) Példab. 8, 16. *) Luk. 10, 22. *) Augustinus Enarr. in Ps. 125. n. 7. Greg. naz. Orat. 17.
