Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

244 előtt véghezvinni, hogy ezek megdicsérjenek; mert elvesztik jutalmukat. . . . Boldogok a tiszta szivüek, ők látni fogják az Istent.“ „Minden ember, — kiált fel végre — a ki ez igéimet hallja és azokat teljesíti, hasonló a bölcs emberhez, ki házát kősziklára építette : ez ellenállott a viharoknak. És minden, a ki ez igéimet hallja, de azokat nem teljesíti, ha­sonló leszen a bolond emberhez, ki házát fövényre építette: szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fútták és ama házra rohantak; és összedőlt az, és nagy volt romlása.“ És mi­kor elvégezte Jézus ez igéket, csodálkozának a seregek az ő tudományán; mert úgy tanította őket, mint a ki hatalommal bir.1) Az emberiség romlásnak indult, mert szem elől téveszté végcéljait. Az isteni tanító fülébe dörögni igyekszik ezen rettentő igazságokat. Midőn egy kalászokkal telt és fákkal beültetett föld mellett ment, következő hasonlatot monda : „A ki nem gyűjt velem, szétszór ............A jó fa jó gyümöl­csöt terem. A rósz fa rósz gyümölcsöt terem, mert gyü­mölcséről ismerni meg azt.............Minden fa, mely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.2)“ „A gonoszak — mondja más helyen — az örök kínra men­nek, az igazak pedig örök életre.3)“ Egy falusi ház előtt ülvén, mint gyakran szokta, hasonlatokban tanítá azokat, kik körülvették, hogy az igazságot érthetőbbé tegye. Kifejti a jó mag- és konkolyról szóló példabeszédét: „A ki jó magot vet — mondja — az ember fia. A szántóföld pedig e világ ; a jó mag, az ország fiai ; a konkoly pedig a gonosz fiák. Az ellenség, ki azt vetette, az ördög ; az aratás a világ végezete; az aratók pedig az angyalok. Tehát valamint ösz- szeszedetik a konkoly és tűzben elégettetik, úgy az ember fia elküldi ang; alait, kik az ő országából mind kiszedik azo­kat, kik gonoszságot cselekesznek és tüzes kemencébe vetik *) *) Máté, 5, 6 és 7. ff. a) Máté 12, 33. - 7, 17. — 21. 3) Máté 25, 46.

Next

/
Thumbnails
Contents