Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

233 született nektek az Üdvözítő, ki az Úr, Krisztus, Dávid vá­rosában.“ És a pásztorok siettek imádni Jézust a jászol­ban.1) Ugyanekkor keleten egy csillag tűnt föl; és a napke­leti bölcsek, fényétől vezettetve, Jeruzsálembe érkezének, megtudandók, bol kell születnie a zsidók királyának. A főpa­pok és a nép Írástudói felelék: „Júda Betlehemében; mert így van megírva a próféta által:“ És te Bethlehem, Júda földe ! épen nem vagy legcsekélyebb Júda városai között, minthogy belőled származik a vezér, ki Izraelt kormányozni fogja.“2) Ezen felelet vétele után a napkeleti bölcsek is elmentek Mária fia imádására, és ajándékul aranyat, mely királyságát, tömjént, mely istenségét, és mirhát, mely emberiségét jelké­pező, ajánlottak föl neki.3) A pásztorok a zsidóknak és a szegényeknek üdvkivánatait hozták a leendő Messiás bölcsőjéhez; a bölcsek a pogányságnak és a föld hatalmasainak hódolatát tevék lábaihoz ; s így az egész emberinem üdvözlő képviselői által annak eljövetelét, kit oly rég várt, s kit mint Megváltóját, imádott. Mint Zakariás, az előhírnök atyja megjósolá: A Magasságbeli Dávid házában fölemelő a bőség szarvát, és önmagát adá nekünk, hogy az emberiség meg­váltását végrehajtsa.4) Midőn az isteni gyermek a templom­ban fölajánltatott, egy igaz és istenfélő férfiú élt Jeruzsá­lemben, ki Izrael vigaszát várta, és feleletet vön a Szentlé- lektől, hogy nem fog meghalni, mielőtt az Úr fölkentjét látná. A Szentlélek sugallatára a templomba jött tehát Si­meon, Jézust karjaira vévé, és áldván az Istent mondá: „Most, Uram! bocsásd el békében szolgádat, mert látták sze­meim az Üdvöt, melyet minden népnek készitél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül népednek, Izrael­nek.“ S volt ott egy elaggott prófétaasszony is, Anna, Fá­x) Lukács, 2. f. 2) Mikeás, 5, 2. s) Máté, 2. f 4) Lukács, 1, 67. skk.

Next

/
Thumbnails
Contents